Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Kerekes Lajos: Az "osztrák" Ausztria keletkezése (Gondolatok az osztrák nemzet-tudat fejlődéséről (1918-1963) 1117
AZ „OSZTRÁK" AUSZTRIA KELETKEZÉSE 1123 egy osztrák főherceget állított kormányzóként a birodalom élére. Ezek a számszerűleg nem túl jelentős körök közvetlen kapcsolatot véltek felfedezni 1848 és 1918 forradalminemzeti célkitűzései között, megfeledkezve arról, hogy Bismarck 1871-ben felülről, „vérrel- és vassal", Poroszország hegemóniája alatt, ellenforradalmi szellemben már megvalósította a német egységet. Az 1848-as forradalom örökségéhez visszanyúló körök azonban úgy vélekedtek, hogy az Ausztriát kizáró „kisnémet" megoldás a nemzeti problémára adott reakciós válasz volt, hiszen a nemzeti kisebbségeket is felszabadító forradalmi német egység-gondolat helyett a nemzetiségek millióit uralma alatt tartó Habsburg-dinasztia diadalmaskodott. Ausztriának a német egyesülésből való kirekesztése — vallották — annak a reakciós, imperialista elgondolásnak a jegyében történt, hogy a Habsburg-ház megőrzésével a délkelet-európai nemzetiségek milliói felett fenntartsák a német hegemóniát.14 Georg Schönerer nevéhez fűződik a pángermán és alldeutsch-féle német nemzeti irányzat megalakítása, amelyik a militáns nacionalizmus és antiszemitizmus jegyében követelte a Habsburg-birodalom szétrobbantását és a dualista Monarchia német lakosságának csatlakozását a német birodalomhoz. Azt hirdette, hogy a Habsburg-birodalomban élő szláv, magyar, olasz, zsidó és más népcsoportok gyors térnyerésével szemben a német etnikum egyre szűkebb területre szorul vissza, és ha az Anschluss megvalósítása révén Ausztria német népét nem sikerül kiszakítani ebből a nemzeti zűrzavarból, úgy visszavonhatatlanul feloldódik az őt körülvevő idegen népek tengerében.15 Az 1918-as széthullás után a német nemzeti irányzatok az Anschluss végrehajtását kívánták, s ebbeli törekvésükben nem kis szerepet játszott az osztrák ipari és banktőke azon reménye, hogy a háborús vereség ellenére is világgazdasági befolyása nagy részét átmentő német tőkével szövetkezve sikerülni fog a dualista Monarchia összeomlása következtében elveszített Duna-völgyi gazdasági pozíciók nagy részét újra visszaszereznie.16 Ennek természetesen a szemükben az volt a legfontosabb előfeltétele, hogy Németországban sikerüljön úrrá lenni a forradalmi mozgalmakon és a Hohenzollern-házat lemondásra kényszerítő népmozgalmakat levezetni a tőkés tulajdonviszonyokat épségben megőrző polgári köztársaság „alkotmányosságának" medrében. Ellentétben a szociáldemokratákkal, akik a német köztársasághoz csatlakozva a közös ideálok eredményesebb megvalósításában reménykedtek,1 7 az osztrák nagynémetek azáltal a tőkés uralom konszolidációjára, majd expanzív céljaik közös elérésére alkalmas eszközt kerestek, így Anschlusstörekvéseik egyértelműen retrográd, imperialista programot fejeztek ki. 14 Diószegi István: Österreich-Ungarn und der französisch-preussische Krieg. 1870-1871. Budapest, 19 74 . 285. 15 Schönerer jellemzéséhez lásd: Albert Fuchs: Geistige Strömungen in Österreich. Wien, 1978. 177-196. 1 ''Norbert Schausberger: Der Griff nach Österreich. Der Anschluss. Wien, 1979. 75. 17Az ausztromarxisták Anschluss-politikáját indokolva 1919 elején Otto Bauer azt írta: „Polgári pártjaink a régi Németországot szerették: a Hohenzollemek, a porosz junkerek, a népgyilkos porosz militarizmus Németországát. Ezt a Németországot viszont mi, szociáldemokraták gyűlöltük. Most azonban egy űj Németország született: a Hohenzollerneket elűzték, a német nép felszabadította magát Poroszország uralma alól, a szocialista német népköztársaságban a német munkásosztály heroikus harcot vív a szocializmusért. . . Mi a vörös Németországhoz akarunk csatlakozni.. ." Idézi: Schausberger: i. m. 36.
