Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Kerekes Lajos: Az "osztrák" Ausztria keletkezése (Gondolatok az osztrák nemzet-tudat fejlődéséről (1918-1963) 1117
1124 KEREKES LAJOS A liberálisok már a századforduló óta inkább a német-nemzeti irányzatok mérsékeltebb szárnyával, mint a keresztényszocialistákkal rokonszenveztek, mert utóbbiakat a klerikalizmus és konzervativizmus politikai szócsöveinek tekintették. Olyan sajátos helyzet jött létre, hogy a Moritz Benedikt szerkesztésében megjelenő tekintélyes polgári lap, a liberális szelleméről közismert Neue Freie Presse juttatta el a szélesebb közvéleményhez a Schönerer-féle intranzigens német nacionalista párt vad kirohanásait a Keresztényszocialista Párt ellen.1" 1918. november 12-én a Neue Freie Presse éppen úgy az Anschluss mellett nyilatkozott,19 mint a liberális politika olyan tekintélyei, mint Czernin, Rothschild, Benedikt, vagy az irodalmi élet liberális irányzatának olyan kiemelkedő képviselője, mint Karl Kraus.20 A köztársaság idején kormányzó párttá előlépő Keresztényszocialista Párt meglehetősen ambivalens álláspontot foglalt el a nemzeti önállóság kérdésében. Vitathatatlanul Anschluss-ellenes vonalát utólag némelyek igyekeztek a független és önálló Ausztria gondolata melletti egyértelmű hitvallássá stilizálni, holott a valóságban — mint látni fogjuk -a Keresztényszocialista Párt sajátos előjellel, de szintén tagadta a Saint-Germain-i békeszerződésben megalkotott osztrák köztársaság létjogosultságát. A párt szellemi vezére, Seipel, a politikusnak és tudósnak egyaránt jelentős személyiség már 1916-ban írott „Nemzet és állam" című könyvében2 1 kifejtette álláspontját a nemzetiségi kérdésről és Ausztria jövőjéről. Könyve a Keresztényszocialista Párt elméleti válasza volt a dualista Monarchia létalapjait rengető nemzeti függetlenségi mozgalmak kihívására. Seipel következtetéseinek az volt a lényege, hogy a Habsburg-birodalmat a kicsinyes és önző nemzeti érdekek fölé emelkedő integrációs gondolat történelmi szükségszerűsége hívta életre. „Itt minden nép szabadon kifejezést adhat nemzeti érzelmeinek — írta —, amennyiben ez nem fajul el a többi népekre káros sovinizmussá. A háború sajnálatos módon felkorbácsolta a nemzeti szenvedélyeket, pedig a nemzetek feletti állameszme éppen azt igyekezett elérni, hogy a kulturális értékek szabad cseréjével és azok kölcsönösen megtermékenyítő hatásává csökkentse a népek közötti előítéleteket."2 2 Ezen idealizált Monarchia-kép logikus következményeként a Keresztényszocialista Párt az 1918-as felbomlást és a független Ausztria létét csak arra az átmeneti időszakra szóló provizóriumnak tekintette, amíg a nemzeti jelszavak kábulatából feleszmélve a volt Monarchia népei - bizonyos reformok bevezetése után - vissza nem térnek a „közös otthonba". "Friedrich Funder: Vom Gestern ins Heute. Aus dem Kaiserreich in die Republik. Wien-München, 1971. 211-212. "A „Neue Freie Presse" azt írta: „Grossdeutschland ist wieder lebendig geworden. Die Erinnerung an die Paulskirche in Frankfurt, wo die Vertreter von Österreich in der verfassungsmässigen Versammlung sassen, kommt in den Vordergrund." Idézi: Franz Endler: Österreich zwischen den Zeilen. Die Verwandlung von Land und Volk seit 1848 im Spiegel der Presse. Wien-München-Zürich, 1973. 216. 2 0 Karl Kraus a „Die Fackel" című folyóiratában kizárólag megsemmisítő' iróniával írt a független osztrák nemzet gondolatáról. 2 l Ignaz Seipel: Nation und Staat. Wien, 1916. 2 2 F. Rennhofer: i. m. 61-71.
