Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Kerekes Lajos: Az "osztrák" Ausztria keletkezése (Gondolatok az osztrák nemzet-tudat fejlődéséről (1918-1963) 1117
AZ „OSZTRÁK" AUSZTRIA KELETKEZÉSE 1119 törekvéseivel, mert azokat a multinacionális állam egysége elleni veszélynek tartották. Sőt, a német lakosság összbirodalmi hivatását szem előtt tartva, azt a többi népek nemzeti mozgalmainál károsabbnak tekintették, hiszen a „Deutschnationalismus" a birodalom centrumában igyekezett elhinteni a multinacionális állam létalapjait fenyegető nemzeti elkülönülés gondolatát. Az uralkodó és a bécsi kormányok igyekeztek gondosan még a látszatát is elkerülni annak, hogy a Habsburg-ház a birodalom német népcsoportjainak előjogait szimbolizálná. Ausztria a kortársak tudatában valóban a népek sokszínű konglomerátumát jelentette és kevésbé a német etnikum vezető szerepét, noha 1866 ι _án, amikor Ausztriát kizárták a Német Szövetségből, és Bismarck a Poroszország vezetése alatt tervezett „kisnémet-megoldás" mellett döntött, az ausztriai németek egy része úgy vélekedett, hogy a délkelet-európai térségben immár egyedül rájuk hárul a németség „kultúrmissziós küldetésének" betöltése.4 A Habsburg-dinasztia tehát a soknemzetiségű birodalom eszméjének oltárán „feláldozta" a német nemzeti törekvéseket, azáltal a Habsburg-birodalmi németek nem élték át a nemzeti öntudatra ébredés történeti élményét. Természetesen az így hozott „áldozatot" a dinasztia csakis az ausztriai német polgárság és birtokos rétegek támogatásával vállalhatta, ami egyszersmind azt is jelentette, hogy a német polgári és középrétegek a multinacionális állam keretei között jobban érvényesíteni tudták érdekeiket, mint a nagynémet nacionalisták által ajánlott pángermán és alldeutsch elképzelések szerint képesek lettek volna. A századforduló táján szembetűnően megerősödő nemzeti mozgalmakra az ausztriai németek úgy reagáltak, hogy abból már világosan következtetni lehetett arra, hogy a felbomlás esetén az Anschlusst tekintik majd az egyetlen megoldásnak. A Keresztényszocialista Pár-t későbbi vezére, Ignaz Seipel írta: „Emlékszem, ifjúkoromban milyen erősen tartotta magát az a nézet, hogy velünk, ausztriai németekkel nem történhet semmi: ha Ausztria egysége fennmarad, úgy minden szép és jó, ha viszont felbomlik, úgy egyszerűen visszatérünk a másik németekhez a birodalomba, ahonnét jöttünk."5 Önálló „Németausztria" megteremtésére egyetlen osztrák-német politikai irányzat sem gondolt. Általános volt az a meggyőződés, hogy a soknemzetiségű birodalom széthullása és az önálló nemzeti államok megalakulása esetén az ausztriai németek számára sem marad más út, mint a „nemzeti elv" szellemében visszatérni ahhoz a birodalomhoz, amelytől az immár veszendőbe ment Duna-völgyi és kelet-európai funkció betöltése tartotta távol az ausztriai németeket. Ε „kultúrmissziós" szerephez egyébként éppolyan homályos interpretációk fűződtek, mint „Ausztria" fogalmához, amely alatt egyesek csak a Habsburgbirodalom német nyelvű területét, mások viszont a császári ház alá tartozó országok és tartományok összességét értették. Ennek alapján érthető, hogy az 1918. november 12-én kikiáltott osztrák köztársaság független állami létének legelső aktusaként bejelentette azt a kívánságát, hogy tag-" Ignaz Seipel, későbbi osztrák kancellár írta: „Die österreichischen Deutschen fühlten sich nach 1866 gegenüber Kleindeutschland als die wahren Grossdeutschen, die, obwohl vom Reich getrennt, die alten deutschen Reichsideale grandiinig fortsetzen, während sie das neue Reich einem westlerischen Staatsideal verfallen sahen. . .) Idézi: F. Rennhofer: Ignaz Seipel. . . i. m. 463. 5 Dr. Ignaz Seipel levele a Párizsban élő Dr. W. Bauerhez 1928. július 30-án. Idézi Rennhofer: i. m.571.1.
