Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Kerekes Lajos: Az "osztrák" Ausztria keletkezése (Gondolatok az osztrák nemzet-tudat fejlődéséről (1918-1963) 1117
1118 KEREKES LAJOS 1. A Monarchiából a köztársaságba. Az Anschluss, a dunai konföderáció és az állami önállóság válaszútján A Habsburg-birodalom széthullása — sok kortárs hiedelme szerint — a nemzeti elv győzelmét fejezte ki a multinacionális állameszme felett. A dualista Monarchia népei 1918 októberében — IV. Károly föderalisztikus reformjavaslatait elutasítva - hallani sem akartak többé a soknemzetiségű állam fenntartásáról.2 Elementáris erővel tört felszínre az a kívánságuk, hogy a Monarchia államkereteiből kilépve független nemzeti államokban egyesüljenek, és maradéktalanul felszámolják a korábbi együttélésüket szabályozó politikai, gazdasági és kulturális intézményrendszert. Bármily viharos gyorsasággal jött is a végkifejlődés, a valóságban a Monarchia nemzeti építőkövei közül már évtizedekkel korábban peregni kezdett a szilárdnak hitt kötőanyag. A birodalom belső kohézióját egyre érezhetőbben kikezdte a nemzetiségek elszakadási - és önállósulási - törekvése. A világháborús vereség okozta földrengés csak meggyorsította az alapjaiban ingataggá vált épület összeomlását. Miközben a kettős Monarchia volt nemzetiségei eufórikus lelkesedéssel csatlakoztak etnikai rokonnépeikhez, és a dualista birodalom magyar része — húsba vágó területi veszteségek ellenére is — változatlan meggyőződéssel hitte és vallotta önálló nemzeti — és állami léte szükségességét, a birodalom nyugati felében magára maradt német nyelvű lakosság legnagyobb része a német birodalomhoz való csatlakozásban látta sorsa biztató alakításának egyetlen járható útját. Az 1918-as felbomlás érzékelhetően felszínre vetette a Habsburg-birodalom korábbi évtizedekben végbement fejlődésének érdekes sajátosságát: miközben a Habsburg-birodalmat alkotó 10 nemzetiség közül kilenc a multinacionális állam keretein belül is eljutott önálló nemzeti léte és küldetése fokozatos felismeréséhez, a birodalom nyugati felében domináns szerepet játszó, 37%-ot kitevő német nyelvű lakosság nem élte át a nemzetté válás történeti folyamatát. A soknemzetiségű birodalom felett uralkodó Habsburg-ház politikája ugyanis arra az axiómára épült - ellentétben a magyar szupremáciát valló Szent István-i állameszme gondolatával, amelyik a birodalom magyar felében uralkodott —, hogy a dinasztia csak addig lehet képes a 63%-ot kitevő nemzetiségek feletti uralmát, ezáltal a birodalom egységét fenntartani, amíg az ausztriai német etnikumú népesség eredményesen betöltheti a közvetítő és összekötő szerepét a nemzetiségek között. Ezt a gondolatot képviselte Palacky is. Az „osztrák állameszme" kívánatos fejlődéséről beszélve már az osztrák—magyar kiegyezés előtti évben arról beszélt, hogy Ausztria kormánya nem lehet német, sem magyar, sem szláv vagy román, hanem magasabb és általánosabb értelemben osztrák kell legyen, vagyis összes alattvalójával szemben egyenlő jogokat kell érvényesítsen".3 Messze túlmenne e tanulmány keretein annak vizsgálata, hogy az osztrák kormányok a következő évtizedekben az élet minden területén eleget tettek-e az egyenlő elbírálás követelményének, a témánk tárgyát képező nemzeti kérdésben azonban egyértelműen megállapítható, hogy következetesen szembefordultak a német nemzeti mozgalmak 2 Auflösung des Habsburgerreiches. Zusammenbruch und Neuorientierung im Donauraum. Wien, 1970. 3Frant(Sek Palack:j>: Österreichs Staatsidee. Prag 1866. 27.
