Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Urbán Aladár: A Batthyány-kormány megalakulása és kinevezése 1085
1108 URBÁN ALADÁR Népszerűségét nemcsak nagy hatású regényeinek, hanem aktív politikai tevékenységének is köszönhette. Részt vett 1841^43-ban a büntetőtörvénykönyv reformját előkészítő munkában, publicisztikájában erőteljesen népszerűsítette csoportja — az ún. centralisták — nézeteit a felelős kormányzat és a központosítás szükségességéről, s 1847 tavaszán beválasztották — Deák, Kossuth és Szemere mellett — abba a hattagú bizottságba, amelyet az Ellenzéki Nyilatkozat megszövegezésére küldtek ki. Az 1847/48-as országgyűlésen kezdetben nem volt jelen, mivel Széchenyi mintájára maga is a rendek tábláján akart szerepelni, ezért követnek kívánta magát megválasztatni, de ez nem sikerült. (Előbb Békésben óhajtotta magát jelöltetni, de ott „túlzó szabadelvűnek" tartották. Majd Pest megyére gondolt, de Batthyány kérésére Kossuth érdekében visszavonult, illetve maga is segítette Kossuth megválasztását.) 1848. március 4-e, a felirati javaslatnak a rendek által történt elfogadása után Batthyány Pestről sürgősen Pozsonyba hívta, hogy részt vegyen a feliratnak a főrendeknél tartandó vitáján. Eötvös, a felelős kormány szükségének régi híve, úgy utazott el — emlékezett rá közeli barátja, Csengery —, hogy tréfásan megjegyezte: miniszterként fog visszatérni. Blackwell szerint Eötvöst nagy tervek foglalkoztatták az ország jövőjét illetően, s március 18-án már beszámolt az angol ágensnek lehetséges miniszterségéről. Eötvös részvételét a kormányban a fővárosban is természetesnek tartották, mutatja ezt az, hogy az ott készült kabinet-listákon a neve többször szerepelt. Eötvös volt az egyetlen távollevő, akit március 21-én a Pest megyei Választmány alakulásakor beválasztottak annak soraiba. Blackwell március 25-én pedig azt jelentette Ponsonbynak, hogy Szemere elutazott a fővárosba, de oda tulajdonképpen Eötvösnek kellett volna mennie, mivel ő a népszerűbb.9 A legkevesebbet emlegetett miniszteijelölt — a távollevő Mészáros mellett — Klauzál Gábor volt. Jóllehet ismert volt az ellenzék soraiban, hiszen az 1843—44. évi országgyűlés rendi tábláján ő volt az ellenzék egyik kiemelkedő alakja (sőt Vukovics szerint a távollevő Deák helyett őt tekintették az ellenzéki többségű alsótábla vezérének), minisztersége mégis számos véletlen tényezőnek köszönhető. Mivel nem volt jelen az utolsó rendi országgyűlésen, ez nyilván erősen csökkentette az esélyeit. (A diétán való részvételtől Csongrád megye konzervatív erői ütötték el.) Az 1848 márciusi napok azonban Klauzált rövidesen a fővárosi események középpontjába sodorták. Nem világos, hogy véletlenül tartózkodott-e Pesten, vagy a készülő petíciós kampány miatt érkezett-e a fővárosba, de az tény, hogy március 14-én délután az Ellenzéki Kör ülésén Klauzál elnökölt. Itt zajott a híres vita a nemesi liberálisok és az ifjúság radikális szárnya között, hogy a Tizenkét Pontot Batthyányhoz - mint az ellenzék Központi Bizottmányának elnökéhez — juttassák-e el, vagy azt Pestről, több ezer aláírással ellátva petícióként küldjék fel Pozsonyba. Ismeretes, hogy a kérdést a bécsi forradalom hírére az ifjúság másnap délelőtt merész fellépése az elképzeltnél is radikálisabb formában oldotta meg. Az ekkor megindult mozgalomba a délutáni óráktól Klauzál és Nyáry (az előző napi gyűlésen Klauzál érveinek 'Eötvös politikai pályájáról 1. Szabad György: Eötvös József a politika útjain. Századok 1971. 658-668. Az 1847. évi követválasztásra: Csengery i. m. II. 174-175. (Eötvöst távollétében az alsótáblán Henselmann Imre képviselte.) Eötvös Pozsonyba utazásáról 1. Lónyay Menyhért 1847/8-i naplója. BpSz 86. (1896) 39; Varga i. m. 36-37. Kijelentése miniszterségéről: Lónyay i. m. 47. és Csengery Antal: Jellemrajzok. Bp. 1898. 47. Széchenyi levele Eötvös megérkezéséről : Bártfai Szabó i. m. 653. Eötvös beválasztására a megyebizottmányba ld. Nemzeti Újság márc. 23. Eötvös viszonya minisztertársaihoz: Kemény i. m. 151.
