Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Urbán Aladár: A Batthyány-kormány megalakulása és kinevezése 1085
A BATTHYÁNY-KORMÁNY MEGALAKULÁSA ÉS KINEVEZÉSE 1103 el nem fogadni!" — teszi hozzá mentegetőzve. Majd kéri Tasnert és Kovács Lajost, akik előző délután futár útján küldött levelükben ismételten kérték a grófot: maradjon ki a „halva szülött" kormányból, hogy nem hagyják el, mert miniszterként nagy szüksége van segítségükre. Az egész levélből sugárzik az optimizmus, elsősorban az elősorolt jó hírek miatt. A reggel még összetört Széchenyi ismét a régi („Most csak erélyt kell kifejteni" -íija), és ezt üzeni Kovács Lajosnak, későbbi miniszteri osztályfőnökének: „Lai [sic] gondolkozzon, mit kellessék most a mi Saharánkban csinálni!" A kép teljességéhez tartozik az, hogy az esti számvetés idejére már elpárolgott a gróf afeletti öröme, hogy nélküle mégsem alakítják meg a magyar történelem első felelős minisztériumát. Naplója legalábbis erről tanúskodik. Rögzítve a Batthyánynak franciául adott feleletét („Ha szükségetek van rám: igen!"), hozzáteszi: „Most aláírtam a halálos ítéletemet!" Ez a pesszimista hang azután végigkíséri a következő napokat is. Március 24—26. között többször feljegyzi: nem hiszi, hogy Bécsben elfogadják Batthyány minisztériumát, különösen Kossuth miniszterségét. Ambivalens érzések uralják a gróf könnyen változó kedélyét. Jól mutatja ezt 26-i, a császárvárosból érkező megnyugtató hírekre tett reflexiója: „Elámulok. Nyerő minden kártya, melyet Batthyány és Kossuth megjátszik!!" Nem kívánjuk tovább nyomon követni Széchenyi végletek közt hánykódó gondolatait ezekben a napokban. Naplójának modern kiadása mindenki számára lehetővé teszi, hogy az elmondottakat további részletekkel egészítse ki. Az eddigi áttekintéssel az volt a célunk, hogy megvilágítsuk a gróf kormányra kerülésének a naplóból nyomon nem követhető részleteit, s hogy rámutassunk: Széchenyi nehezen viselte volna el, hogy kimaradjon a minisztériumból, de amint igent mondott, feltámadtak benne a kételyek. Ezek az aggályok a kormány jóváhagyásának vagy visszautasításának formájában jelennek meg, hogy Bécs saját jól felfogott érdekében nem fogja megerősíteni Batthyány és Kossuth minisztériumát. Az erről szóló feljegyzések és reflexiók azonban vagy olyan tárgyilagosak, vagy olyan megértők Bécs várható magatartását illetően, hogy az olvasó kénytelen arra gondolni : a gróf - bár maga is a kormány kijelölt tagja - mind az ország, mind a maga érdekében szerencsésebbnek tartaná, ha ez az együttes nem lépne hivatalba. Ezt a gondolatot látszik sugallni a március 24-i, az országot inkább elvesztő dinasztiáról, s a 25-i, az országgyűlés azonnali feloszlatásáról szóló feljegyzése. így érthető ámulása a 26-i (egyébként valótlan) kedvező híreken. Hasonló ehhez a március 27-én Lunkányihoz írott levelében szereplő kitétel, amely szerint nem hihető, hogy „a bécsi atmospherában" - még a jelenlegi helyzetben is - Kossuthot „be lehessen az illetőkkel kapatni". Az akkori hírek alapján azonban hozzáteszi: „És pedig tegnapi hírek után ... bekapták!" A Batthyány-kabinet bécsi jóváhagyásáról érkező hírek Széchenyit arra késztették, hogy kifelé, hívei felé is magyarázattal szolgáljon arra: miként került kormányra. Naplója szerint Babarczy Antal, a konzervatív tábor egyik prominens alakja március 23-án a gróf szemébe mondta, hogy sajnálja Széchenyi részvételét a minisztériumban, mert az „most tán nyer némi stabilitást". Nem véletlen, hogy Babarczy megjegyzése csak a március 26-i, ámulást okozó hírek után kezdi foglalkoztatni. Március 27-én ezt jegyezte fel naplójában: „Az emberek azt mondják majd, kártyáimat finoman, à la Talleyrand játszottam ki! ... Mivelhogy most minister vagyok ... s ha győzött volna Apponyi, akkor is az maradtam volna. Én azonban egyáltalán nem játszottam. Bennem »ügyszeretet« volt..." Kinevezésének visszhangja annyira izgatta a grófot, hogy az ezen a napon Lunkányihoz intézett - fentebb említett - levélben is kitért a kérdésre. Ügyszeretete, tiszta hazafisága
