Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Urbán Aladár: A Batthyány-kormány megalakulása és kinevezése 1085
1104 URBÁN ALADÁR hozta úgy, hogy „lábaira esett" — és most miniszter. Az lett volna Apponyi alatt is, de ő nem élt „semmiféle furfanggal". Majd visszatér az előbbi, a bukást időző képhez, s így foglalja össze a helyzetét: „szeplőtien hű hazafiságom okozta, hogy lábaimról le nem estem". A magyarázkodásnak ez a szüksége késztette a grófot a március 27-i kelettel ellátott, de csak a Pesti Hírlap április 8-i számában megjelent „M lesz belőlünk magyarokbul?" c. cikkének publikálására. Széchenyi ebben a nyilvánosság előtt fejtette ki a forradalommal kapcsolatos álláspontját és okolta meg részvételét a kormányban. A kéziratot azonban csak április 6-án küldte le Pestre (előtte azt Deáknak, Szenkirályinak és Pázmándynak is megmutatta), vagyis csak a március 29—31-i válságot követően. Nyilván ez a késedelem és a feltételezhető javítás a magyarázata annak, hogy a cikk hangneme sokkal optimistább, mint a gróf ezekben a napokban készült feljegyzései. Miért vette be Batthyány a kormányba Széchenyit? - merülhet fel végül a kérdés. A válasz kézenfekvőnek tűnik: az új minisztérium számára kívánatos volt mind Széchenyi híveinek támogatása, mind a gróf szakismerete a közlekedés terén. A kabinet koalíciós jellegének hangsúlyozására Széchenyi csatlakozása kétségtelenül hasznos volt, sokkal hasznosabb, mint az addigi kormánypárt bármely más tagjáé lett volna. Az azonban a kortársak többségének vélekedése ellenére sem valószínű, hogy Batthyány Széchenyit tudatosan azért választotta, hogy Kossuth ellenében támaszt nyerjen, mert — mint erre Spira György is rámutat — a Batthyány-Kossuth ellentét valójában csak a kormány hivatalba lépése után alakult ki. Az elmondottak alapján az azonban egyértelműnek látszik, hogy Kossuth és más minisztertársak is ellene voltak Széchenyi jelölésének, de Batthyány — ha talán ingadozott is — a kényszerű rögtönzés óráiban Széchenyi mellett döntött. Bécsbe készülve a felelős minisztériumról szóló törvényjavaslattal, a miniszterelnök arra is gondolhatott, hogy a kabinet listáján Esterházy és Széchenyi nevével talán kedvezőbb fogadtatásra talál az udvarnál. Végül azt sem szabad elfelednünk, hogy a kormány leendő tagjai jó megoldásnak tartották, hogy „a király személye körüli miniszter" tisztét Esterházyra bízzák, de az igen valószínű, hogy a herceg közeli barátja, Széchenyi nélkül nem fogadta volna el a jelölést.6 A Batthyány-kormány tagja lett tehát az ország egyik legvagyonosabb arisztokratája, Esterházy Pál herceg is. Fogadtatásáról így ír emlékirataiban Vukovics Sebő: „Herczeg Esterházy belépése a ministeriumba szintúgy meglepő volt, a miként 'Széchenyi Tasnerhez intézett levelei: Tasner A. hagyat.; közli Majláth i. m. III. 602-605. Széchenyi levelei Lunkányihoz: OL Ρ 624. Lunkányi hagyaték; közli Tilkovszky Lóránt: Ismeretlen Széchenyi levelek. Valóság 1959/1. 95-96. (Kovács L. id. levelére 1. az eló'ző jegyzetet.) Széchenyi cikke a Jelenkor ápr. 11-i számában is megjelent; közliBarta István: Széchenyi István válogatott írásai. Bp. 1959. 401-405. Széchenyi személyiségének végletes vonásaira 1. Tóth Lőrinc: Gróf Batthyány Kázmér és emlékiratai. Budapesti Szemle (BpSz) 74. (1893) 361-363. Batthyány választásának Kossuth-ellenes szempontjairól 1. Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig. Genf, 1864. II. 634. Széchenyi márc. 17. utáni tevékenységét áttekinti, a kormányra kerülését taglaló irodalmat értékeli Spira György: 1848 Széchenyije és Széchenyi 1848-a. Bp. 1964. 54-88. Széchenyi ápr. 6-án du. a kerületi ülésen így nyilatkozott miniszterségéről: „őszintén vallom meg, hogy nem az én politikám győzött, hanem egy sokkal szerencsésebb politika, s én megszólhatván, bona fide beléptem." Ugyanezen a napon küldte meg cikkét Tasnernak (ld. Majláth i. m. III. 611.), hogy azt Pesten publikálják, s nem Vida Károly BpH-jának adta. (Ápr. 12-én ez a lap is közölte a cikket.) Áttekintve, hogy Széchenyi miként került a kormány tagjai közé, tárgytalannak kell tartanunk Spira kérdését (i. m. 72.), hogy miért nem tett Széchenyi lépéseket Kossuth pénzügyminisztersége ellen.
