Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Urbán Aladár: A Batthyány-kormány megalakulása és kinevezése 1085
1102 URBÁN ALADÁR a maga minisztériumát". Ennek a kiemelt, Széchenyi által aláhúzott birtokos névmásnak a jelentése egyébként nem tűnik fel, ha csak a naplót olvassuk, hiszen az másnap már a gróf kormányra kerüléséről tudósít. A március 22-én este Lunkányihoz írott levél fényében azonban már világosabbá válik a fenti kitétel értelme, az aznapi egész feljegyzés keserűsége és fenntartása. A pesti és pozsonyi hírek összefoglalása, Batthyány és Kossuth aktivitásának hangsúlyozása után így ír a leendő kormányról, amelynek megalakításáról valószínűleg éppen ekkor folynak a tárgyalások — Széchenyi nélkül: ,A ministeriumba most alkalmasint ezek jőnek: Batthyány, Deák — ki itt van —, Kossuth, Szemere, Teleky László, Eötvös József." A névsor önmagában természetesen nem jelent semmit, hiszen részvételi szándékáról Széchenyi egyértelműen nem nyilatkozott. A címzett azt sem sejthette, hogy a gróf tudja: egyidejűleg a kabinet megalakításáról esik valahol a közelben szó. Lehet, hogy erről nem is volt pontos tudomása. Az azonban kétségtelen, hogy önmaga esélyeit Széchenyi ebben a pillanatban igen borúlátóan ítélte meg. Erről tanúskodik, hogy a fenti névsor fölé (a levél második oldalának tetején) pótlólag odaírta: „Én már kikoptam!!!" (Kiemelés utólag.) Széchenyi leveleit gyakran uralják, főleg a bizalmasaihoz intézetteket, ugyanazok a gondolatok. Ezért nem csodálkozhatunk, ha a másnap, március 23-án reggel Tasnerhez intézett levélben is előkerül helyzete, viszonya az alakuló minisztériumhoz. Ez a levél azonban korántsem olyan őszinte, hiszen ezekben a napokban Tasner valószínűleg maga is azt ajánlja a grófnak, mint Kovács Lajos, hogy ti. ne lépjen be a kormányba. Tehát neki nem fogalmazza meg olyan nyíltan mellőzöttségét, de hangsúlyozza tájékozatlanságát, tanácstalanságát: „Most várni, bezárni és mindenre késznek kell lenni! Mást nem tehetni. Magasabb hatalmak uralkodnak fölöttünk! ... Én 19-ikétül Bíróval kerületi elnök vagyok, reggeltől késő estvéig elnökösködöm és nem szólok semmit, nem teszek semmit. Batthyány L. és ;Kos[suth] dirigálnak mindent, én nem nehezítem állásukat, sőt, hol lehet, pártolom. A ministerium még nincs megalakítva. Én semmibe nem avatkozom magam." A levél ezt követően elismétli a Lunkányival már közölt miniszteri névsort, amelyet az „azt mondják" megjegyzéssel vezet be - ezzel is hangsúlyozva kívülállását. Majd hozzáteszi: „Legfőbb foglalatosságom saját dolgaimat rendezni." Befejezésül tanácsot kér feleségét, majd pedig önmagát illetően: „S magam személyemre nézve, most ugyan mit tegyek? " A felfakadó kérdés őszinte — de a levélből nem egészen világos, hogy Széchenyi mire gondol, miben kér tanácsot. Értelme csak akkor van, ha az elhallgatott gondolatokkal egészítjük ki a kérdést: mit tegyen most, amikor az elindított változások részeseként tegnapi ellenfelei oldalára került — de azok mégsem számítanak közreműködésére? Dyen előzmények után nem csodálkozhatunk azon, hogy március 23-án délelőtt Széchenyi azonnal elfogadta Batthyány ajánlatát és igent mondott. Még az az érzése is meglehetett, hogy együttműködési készségével segíti a némiképp szorult helyzetbe került miniszterelnököt. Mint láttuk, a Batthyány-kabinetben való részvétel gondolatával a gróf hamar megbarátkozott, azt egészen természetesnek tartotta, s amikor olyan előjelek mutatkoztak, hogy mégis kimaradhat, az mélységesen lehangolta. (Lehet, hogy a 20-i, a „bevonulásról" szóló megjegyzés mögött az húzódik meg, hogy tudott a pesti küldöttség követeléséről. Lehet, hogy maga Batthyány számolt be róla.) A március 23-án reggel Tasnerhez intézett levelet délután folytatva, érződik az őszinte öröm a fejlemények alakulásán: „Én is ki vagyok nevezve — írja — Tcözlekedési ministernek'! Lehetetlen volt
