Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Urbán Aladár: A Batthyány-kormány megalakulása és kinevezése 1085
A BATTHYÁNY-KORMÁNY MEGALAKULÁSA ÉS KINEVEZÉSE 1101 ismét ír Lunkányinak, s a levél elején levő üzenet után visszatér az őt foglalkoztató dolgokra, s megismétli az előző napon már elmondottakat: „Az én taktikám most ez: Minden eréllyel és legnagyobb őszinteséggel pártolni Batthyány Lajost és Kossuthot." Az együttműködés szándékát illetően azonban ez a levél jóval többet árul el a gróf gondolataiból, önnön helyzetének megítéléséről. Míg 18-án csak azt említi, hogy maga is áttelepül az országgyűléssel a forradalmi fővárosba, mert ott a helye, addig a másnapi levél már az ország új vezetőivel való együttműködésnek, a velük való azonosulásnak ad hangot, amikor így ír: „A dolgok — mint mi kívánnánk (mi alatt értem Batthyányi, Kossuthot, engem & & &, kik együtt munkálunk) most így volnának kifejtendők:két hét alatt vagy még előbb vége az országgyűlésnek, minekutánna minden most szükséges törvények szentesítve vannak; ez után Batthyány általi kinevezése a felelős ministereknek. Ez megtörténvén alkalmazásba tétele a hozott törvényeknek..." Ez a levélrészlet tehát nemcsak Széchenyi jólértesültségéról tanúskodik, hanem valamiféle Batthyányval és Kossuthtal való együttműködéséről is. A többesszám használata, az „együtt munkálás" emlegetése talán megengedi a feltételezést, hogy — saját bécsi szereplése alapján - a gróf volt nevelője előtt alig titkolva, határozottan számított arra, hogy az új kormányban ő is részt fog venni. így a levél befejezésekor, amikor így ír: „A ministeriumba alkalmasint jőni fog Esterházy hg, Vay Miklós, Almásy Móricz, Kossuth, Deák — etc." Ε fogalmazás végén a gondolatjel utáni etc., ez az elhallgatásos utalás feltehetően önmagát jelenti. Annál inkább gondolhatunk erre, mert - mint láttuk — ezekben a napokban Kossuth, Deák és Széchenyi minisztersége magától értetődőnek tűnt. (Széchenyi talán beszélhetett arról a március 18-án Pozsonyba utazott Kovács Lajossal, hogy alkalmasint maga is miniszteri tárcát vállal. Ez magyarázhatja utóbbi, március 20-án Pestről kelt levelének kétségbeesett kitételét a minisztériumról szólva: „Istenért, kegyelmes uram, maradjon la belőle!") Széchenyi március 19-i jólértesültsége, beszámolója az események várható menetrendjéről, a március 17-én este és 18-án délelőtt tartott, a legfontosabb teendőkkel (ti. a jobbágyfelszabadítással, a felelős minisztérium szerkezetével) foglalkozó megbeszélésekre vezethető vissza. Ugyanakkor a 194, általa közölt miniszteri névsor jelentősen eltér mind Blackwell, mind a Hetilap értesülésétől, ami arra enged következtetni, hogy a személyi elképzelésekben nem volt olyan tájékozott. Egyébként ezekben a napokban már komoly elfoglaltsága is volt, mivel március 19-étől az alsótábla egyik kerületi elnökeként tevékenykedett. Talán emiatt, talán azért is, mert tudott a Bécsben élő Esterházy Pál herceg és társainak a jobbágyfelszabadítási törvény megmásítására tett erőfeszítéséről, ettől a naptól visszahúzódóbban viselkedett. Bár naplója szerint március 20-án este későig Batthyány Lajosnál volt, nincs nyoma annak, hogy szó esett volna Széchenyi miniszterségéről. Hacsak az alábbiak nem arra utalnak: „Egészen visszavonultan élünk már; a bevonulás [Einziehen] azonban nem megy oly könnyen..." (Ne feledjük: ezen a napon tiltakozott Pest város küldöttsége Batthyánynál a miniszterként emlegetett „népszerűtlen nevek" miatt.) Nemcsak a napló beszél visszahúzódásról, ezt a levelek is tanúsítják. Március 21-én este Tasnernak így írt: „Én most az itteni dolgokban szinte semmi részt nem veszek!!!" Március 22-én a naplóban csalódottságát és félreállási szándékát fogalmazza meg, amikor a Batthyány és Kossuth által elszabadított „fúriákról" ír, s arról, hogy nem lesz hajlandó a napokban Batthyány kíséretében Bécsbe utazni, amikor az elmegy, hogy „keresztülvigye 2*
