Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Urbán Aladár: A Batthyány-kormány megalakulása és kinevezése 1085
A BATTHYÁNY-KORMÁNY MEGALAKULÁSA ÉS KINEVEZÉSE 1093 Láttuk, hogy Széchenyi neve — Deák és Kossuth mellett — szinte az első pillanattól szerepelt, de március 20-án már tiltakozott ellene a főváros küldöttsége. Valószínűleg hihetünk Blackwellnek, hogy a liberális reformellenzék soraiból kikerülő miniszteijelöltek közül kevesen lelkesedtek azért, hogy az ellenük szóval és írással oly keményen küzdő tegnapi ellenfelet (s ha tudtak róla: az udvarnak még nemrég rendteremtésre felajánlkozó önjelöltet) a kormányban lássák. Széchenyi magától értetődően erre a megbeszélésre nem kapott meghívást. Megállapíthatóan nem is tudott róla, legalábbis a naplójában erről nem árulkodik semmi. Itt azonban egy pillanatra meg kell állnunk a kérdésnél: mikor tarthatták ezt, a kormány megformálása .szempontjából döntő fontosságú értekezletet? Nem lehetett Deák megérkezése előtt, mert Batthyánynak tudnia kellett, hogy számíthat-e reá. Deák március 20-án délután két órakor megérkezett, de aznap este Pozsonyt a zsidóellenes zavargások tartották rémületben, s egyébként is — naplója szerint — Széchenyi ezen az estén későig a miniszterelnöknél volt. 21-én az országgyűlés mindkét háza reggeltől estig ülésezett, majd késő éjjelig tartó konferencia (zárt ülés) volt a honvédelmi (ti. nemzetőrségi) és képviseleti törvény alapelveiről. Március 22-én ugyancsak reggeltől üléseztek mind a rendek, mind a mágnások, de kora délutánra a követek táblája kerületi ülésben megvitatta, majd rövidesen országos ülésben is jóváhagyta és a főrendekhez továbbította a felelős minisztériumról szóló törvényjavaslatot. Vagyis megszavazták a minisztérium szerkezetérőa szakminisztériumok számáról és hatáskörük megoszlásáról szóló paragrafusokat is. így már volt reális alapja, hogy a miniszterek személyében is megállapodjanak, mivel eldőlt, hogy — ha az elnök tárcát nem vállal — nyolc minisztere lesz a független magyar kormánynak. Miként afelől is határoztak, hogy az ipar és közlekedés nem egy tárcához fog tartozni, hanem az elsőt a földműveléssel és kereskedelemmel, a másodikat pedig a közmunkák szervezésével párosítják. (A törvény első, március 21-én este módosított fogalmazványa eredetileg hét minisztert javasolt, köztük a „közlekedési eszközök, kereskedés és földművelés, műipar és hajózás" miniszterét.) Mivel délután öt órára a főrendek is befejezték aznapi ülésüket, akár ekkor, akár az este kilenc körül végződött újabb konferencia után meg lehetett tartani az említett értekezletet. Mindezek alapján indokolt feltételezni, hogy a szóban forgó értekezlet március 22-én délután vagy a késő esti órákban volt, s azon Kossuthon és az általa felsoroltakon kívül legfeljebb Deák és még egy-két személy vehetett részt. Az említett időpont mellett szól az is, hogy 22-én kelt Batthyány levele a Pesten tartózkodó Klauzál Gáborhoz, amelyben — mellékelve a minisztériumról szóló törvényjavaslatot — felkéri, hogy az alakuló kormány „a földművelés-, ipar és kereskedési osztály" tárcáját vállalja el. (A törvénycikk a minisztériumról és annak egyes osztályairól beszél.) A levél tájékoztatja Klauzált leendő kollegáiról : Deák mint igazságügy-, Kossuth mint pénzügy-, Eötvös mint vallás- és közoktatásügyi és Szemere mint belügyminiszter szerepel. Más nevet nem említ. Ezek szerint Batthyány a többi tárca ügyét még nem tartotta lezártnak. A levél befejezése világossá teszi, hogy Batthyánynak nem volt szándékában ezt a névsort egyelőre nyilvánosságra hozni, mivel Klazuált sürgeti, hogy mielőbb nyilatkozzon, hogy a kormány tagjainak névsorát az uralkodónak „hova hamarább" felteijeszthesse. Nem tervezhette Batthyány azt, hogy bejelenti minisztériuma megalakulását, mert valójában 22-én este még nem is volt végleges kormánynévsor. Szemere utalása sejteti,
