Századok – 1984

KÖZLEMÉNYEK - Horváth Csaba: A Bolotnyikov-féle parasztháború ábrázolása az orosz történeti irodalomban 998

1004 HORVÁTH CSABA tetése, azonban az a tény, hogy η indössze ez a mű látott napvilágot, több negatív tendenciát is hordozott magában. Kiadásaiban segíthetett az is, hogy szemlélete nagyjában-egészében megfelelt a kor, illetve a történetírók szemléletének. Mivel a történeti munkák között még az évkönyvforma is létezett, ezért a „Novij Letopiszec" sem csupán forrásértéket képviselt, hanem hatott módszerében, de főleg tényanyagában és szemléletében. Sokáig olyan alapmű volt, mely a történetírók számára útmutatást jelentett, s mellette Scserbatov, esetleg Mankijev és Maigin15

feldolgozásai hatottak a 19. század eleji művekre. Ezért ezt az időszakot csupán másod- és harmadrangú munkák kiadásai jelezték, melyekben Bolotnyikov mozgalma teljesen eltűnt, vagy hozzásorolódott a névbitorlók, főleg Ál-Péter tevékenységéhez.1

6 Ε közel három évtized alatt megjelent történeti feldolgozások közül az „Isztorija Rosszii. . ." (Oroszország története... Sz. 1815) c. munka méltó kiemelésre. A könyv alapvető szemléleti változása az eddig kiadott művekhez képest, hogy Bolotnyikov tevékenységét már a moszkvai vereségig is önálló mozgalomnak értékelte. Bolotnyikov független — sztrelecekből, kozákokból, parasztokból álló — sereg vezére, s mint ilyen a névbitorló — főleg Ál-Péter — törekvéseinek nincs alárendelve. Péter mozgalmát időben nemcsak a Bolotnyikov-felkelést követően tárgyalta, hanem hadi tevékenysége komolyabb kibontakozását is összefüggésbe hozta vele. A könyv a két vezér találkozását a moszkvai vereség utánra helyezte, mely csatavesztés végül is azt eredményezte, hogy nem Péter csatlakozik a parasztvezérhez, hanem az erőiben meggyengült Bolotnyikov kapcsolódik a névbitorló seregéhez.17 A 18. századot a történettudomány fejlődésében a kezdeti lépések megtétele jellemezte. A századot a feudális-nemesi historiográfia harca jellemezte az egyoldalú vallásos világnézeti történetfelfogás ellen, a racionalizmus jegyében, metodológiailag pedig az elavult, idejétmúlt annales formával szemben — a forráskutatás és elemeiben a forráskritika igényével. A cél a historiográfia tudományossá tétele volt. Ugyanezek az igények jelentkeztek a Bolotnyikov-parasztháború ábrázolásában is. Az utat — mindkét értelmezésben — Tatyiscsev és Scserbatov nyitotta meg. A felkelés vonatkozásában két fontos kérdés felvetésével s az arra adandó magyarázat igényével léptek fel. Az egyik a parasztság helyzetének változására való ráébredés - főként a törvények alapján —, á másik kérdés, ha ezzel nem is volt kimondottan szoros összefüggésben, de már kapcsolódhatott hozzá, ez magának a felkelés okainak a kutatása volt. Mindezekből a jövő történészei számára több út, megközelítés kínálkozott: a tisztán kaotikus, romboló, cél nélküli felkelés képe zsákutcába torkollott; a belpolitikai válságnak, a trónviszályoknak két útja tárulhatott fel: a haszonszerzés, karriervágy és a scserbatovi dinasztikus elv. Végül a legkésőbb felfedezett út lesz az, mely a parasztkérdésből indul ki, és ezt szorosan összekapcsolja a felkelés programjával is. 15

Ty. Maigin: Zercalo rosszijszkih goszudarej, Sz. 1794 16

V. Ruban: Rosszijszkij carszkij pamjatnyik, Sz. 1783 - E. Filipovszkij: Kratkoje isztoricseszkoje i hronologicseszkoje opiszanyije zsiznyi ν gyejanyijah Knyazej, Carej.. . M. 1807 - I. Nyehacsin: Novoje jadro rosszijszkoj isztorii, M. 1809 - A. Ijeirjajev: Szokroviscse Rosszijan ili pamjatnyik znamenyitih gyejanyij, M. 1811 - Sz. Usakov: Rosszijszkaja isztorija ot Rjurika. . . Sz. 1811 stb.. . 1'Isztorija Rosszii sz obozrenyijem doztoprimecsatyelnih proizsesztvij ν nyekotorih drugih Jevropejszkih gyerzsavah, Sz. 1815 15-16.