Századok – 1984
KÖZLEMÉNYEK - Horváth Csaba: A Bolotnyikov-féle parasztháború ábrázolása az orosz történeti irodalomban 998
A BOLOTNYIKOV-FÉLE PARASZTHÁBORÚ HISTORIOGRÁFIÁJA 1005 Tatyiscsev és Scserbatov után a századvég és a századelő a zsákutcáig, maximum a trónviszályokig jutott el. A továbblépéshez további forráskritikára volt szükség — a forráskutatás fejlődésére. A 19. század első fele A 19. sz. elejétől, az orosz Történelmi Társulat megalakulásától (1804) a történettudomány fejlődésében jelentős előrehaladás történt. A történelmi források kutatásának erőteljesebb kibontakozását, a források publikálásának megindulását nagymértékben elősegítette az állami szerződések és okmányok első gyűjteményének megjelentetése (1813), az Archeográfiai Bizottság, illetve Társulat létrejötte és az orosz évkönyvek teljes gyűjteménye kiadásának megindulása (P. Sz. R. L.). A „Vesztnyik Jevropi" köteteivel (Karamzift) pedig az első nagy történelmi folyóirat kezdte meg működését, amit továbbiak kísértek. Megindult a feudalizmus jogtörténetének és gazdaságtörténetének kutatása is. Mindezek a tényezők fontos szerepet töltöttek be a parasztháborúk ábrázolásában. A szám szerint is növekvő népmozgalmakkal szembeni ellenérzés, illetve az azoktól való félelem, I. Sándor uralkodásának második szakaszában az arakcsejevi rendszer, főleg az 1818-as közoktatásügyi minisztériumi rendelet — amely szerint a jobbágyrendszer mellett, sem ellene sajtóban, könyvben írni nem lehet - azonban káros hatással volt. Azt eredményezte, hogy a történetírónak - történetszemléletüktől függetlenül - a szélesebb forrásbázis alkalmazása ellenére a Bolotnyikov-felkelés kutatása főleg tényanyagban hozott változásokat, a parasztfelkelést érintő szemléletben pedig kevés előrehaladás történt. A Tatyiscsev által megkezdett és Scserbatov által folytatott tevékenység, amely a felkelés potenciális okát keresve — a parasztság helyzetének feltárását irányozta elő szinte teljesen félbeszakadt, és helyette a politikatörténeti tárgyalás kapott nagyobb szerepet. E.Konsztantyinov„Ucsebnaja knyiga goszudarsztva Rosszijszkovo" (Az orosz állam történelmének tankönyve Sz. 1820). c. feldolgozásában a trónért folytatott harcok keretébe állította a Bolotnyikov-felkelést, amelynek előzményeként először hangsúlyozódott a meghalt, illetve „feltámadt, megmenekült" Ál-Dimitrij neve. Ezzel az indíttatással — amely egyébként a „Novij Letopiszec"-nek és Margeret szerint is lényeges, a robbanást kiváltó jelszava volt - tárgyalta a Sahovszkij mozgalmaként kezdődött felkelést, melyhez, Konsztantyinov felfogása szerint Bolotnyikovnak semmi köze nem volt. A történetíró a seregek társadalmi összetételét illetően is teljesen új elképzelést fejtett ki. Az eddig megjelent — s a parasztháborút általában Ál-Péter törekvése alatt tárgyaló — feldolgozások átértelmezése azt eredményezte, hogy Bolotnyikovot és csapatát Konsztantyinov kozák lázadóknak tartotta.1 8 Ebből a szempontból vizsgálta Bolotnyikov taktikai elképzeléseit, illetve célját, mely a főparancsnoki tisztség megszerzését, vagyis Paskov lemondatását irányozta elő. Ehhez természetesen fenn kellett tartani az Ál-Dimitrij jelszót, meg is 1 ' „A lázadók seregéhez Bolotnyikov vezérsége alatt tizenkétezer kozák csatlakozott". - E. Konsztantyinov: Ucsebnaja knyiga isztorii goszudarsztva Rosszijszkovo, Sz. 1820II. rész 127.
