Századok – 1984
KÖZLEMÉNYEK - Horváth Csaba: A Bolotnyikov-féle parasztháború ábrázolása az orosz történeti irodalomban 998
A BOLOTNYIKOV-FÉLE PARASZTHÁBORÚ HISTORIOGRÁFIÁJA 1003 de főképp Godunov törvényeiben látta (a költözési szabadság megsemmisítésében). A költözés megtiltása miatt azonban nemcsak a parasztság, hanem a bojárság is elégedetlen volt, mert nem telepíthettek munkaerőt nagy kiterjedésű birtokaikra. Ε társadalmi feszültség - a természeti csapásokkal párosulva — vezetett Godunov halálához, s okot szolgáltatott a későbbi zavargásokhoz is. Scserbatov a röghözkötést nemcsak az állam érdekei miatt tartotta szükségesnek, hanem a parasztok számára is pozitívnak vélte, éppen ezért elkeseredésüket nem érezte megalapozottnak, hiszen „egyik helyről a másik helyre való költözés miatt nem alapozhatták meg jólétüket sem".12 A felkelés kirobbanásának közvetlen okait Sujszkij tróntrakerülésének körülményeivel, az ellene megnyilvánuló bojári elégedetlenséggel, az ingatag belpolitikai helyzetet kihasználó tömegek tevékenységével magyarázta, és — az erőskezű egyeduralkodóról vallott nézetei alapján — főleg az erőtlen kormányzást kárhoztatta az események elfajulásáért. Scserbatov a felkelés alapvető okát az „ősi dinasztia" eszméjében vélte megtalálni (előzmény, „Vremennyik gyaka Tyimofejeva"). Bár a szabadköltözés megtiltásából fakadó társadalmi elégedetlenség tanulmányozása nem véletlenül épült be éppen a Bolotnyikov tevékenységét értékelő rész után, a Sztyepan Razin, s korának a közelmúltban lezajlott Pugacsov-parasztmozgalma hatására — nem tartván elegendőnek ezt az indokot —, mégis feltette a kérdést: mi az oka annak, hogy a nép kész volt bármely névbitorlóhoz csatlakozni. így a felkelés kitörését elsősorban az ősi dinasztia iránti hűséggel magyarázta, ami viszont a Bolotnyikov-mozgalom esetében, s majd Razin és Pugacsov értékelésében a történetírók számára alkalmas eszköz lehetett arra, hogy a parasztháborúkat tárgyalva elleplezzék azok igazi jellegét és célját. Scserbatov tehát ezen elv alapján, egyrészt mintegy mentséget talált a mozgalomnak, másrészt a hűségnek a „vadhajtásokban" megmutatkozó megnyilvánulásai miatt ítélte csak el és tartotta veszedelmesnek azt az államra nézve.13 A század utolsó évei, valamint a 19. sz. első évtizedének feldolgozásai megtorpanást jelentettek a feudális-nemesi történettudományban. Ennek politikai vetületét I. Pál és I. Sándor uralkodása nyújtotta. A történetírók figyelmét nem annyira a századforduló és a századelő parasztmozgalmai vonták magukra, hanem inkább a különböző reformtervek — a Titkos Bizottság, a Szabad Földművesekről szóló törvény, Szperanszkij tevékenysége —, illetve azok korlátai és kudarcai. Ezek összhatása mellé még hozzásorolódott az 1804-es cenzúrarendelet, majd később a napóleoni háborúk terelhették el az érdeklődést a téma tüzetesebb tanulmányozásától. Ez az időszak a történettudománynak sem a Bolotnyikov parasztháborújáról alkotott szemléletében, sem módszerében, de még forrásértéket, a forráskutatást tekintve sem tudott értékeset alkotni. A zavaros idők történeti forrásai közül a 18. sz. utolsó évtizedeiben megjelentek a „Novij Letopiszec" kiadásai.14 A forráskutatás szempontjából természetesen nagy jelentőségű egy forrás megjelen-11 Scserbatov: Isztorija Rosszijszkaja. . . 182-183. 13 Scserbatov: Isztorija Rosszijszkaja. .. 222-224. - „És így ennek a vadságnak a nép példa nélküli, saját ősi uralkodói iránt érzett hűsége volt az oka: de a hűség, kapcsolódva könnyűvérűséggel, figyelmetlenséggel, keménységgel és mindenféle vadsággal, mely majd egész Oroszországot idegen államok hatalma alá vetette, s neki majdnem végső pusztulást okozott". - 224. 14 A „Novij Letopiszec" kiadásai: 1771,1788,1792
