Századok – 1984
KÖZLEMÉNYEK - Horváth Csaba: A Bolotnyikov-féle parasztháború ábrázolása az orosz történeti irodalomban 998
A BOLOTNYIKOV-FÉLE PARASZTHÁBORÚ HISTORIOGRÁFIÁJA 1001 Az „Isztorija caija Vaszilija Sujszkovo" (Vaszilij Ivanovics Sujszkij cár története) műve a Bolotnyikov-felkelés következményeit tárgyalta. Történetszemlélete, valamint a felhasznált források - „Novij Letopiszec", Margeret - meghatározták a parasztháború értékelését s a mozgalommal való szembenállását. A korabeli kortárs szerzőknek a felkelőkre aggatott s Tatyiscsev által is átvett — „gazember, tolvaj, átkozott" —jelzői itt már más, mélyebb érzelmi-tartalmi jelentőséget kaptak. A források nagyrészt értetlenül álltak a mozgalom előtt, Tatyiscsev viszont a rendeletek megtalálásával és elemzésével a paraszti helyzet romlására, áz elégedetlenség megnyilvánulásaira világított rá, és ezt kapcsolatba hozta a zavaros idők eseményeivel is. Ennélfogva tisztában lehetett a felkelés jelentőségével, jellegével, így ellenérzése jóval gazdagabb érzelmi tápot kapott. „Ezen átkozottak, habár önmaguk testileg s lelkileg halálbüntetés alá vettettek, ama tolvajlással olyan pusztítást és szerencsétlenséget okoztak az államnak, hogy haláluk után is ams lángot csak tűzzel tudták lecsillapítani."6 A feudális-nemesi történettudomány fejlődését nagymértékben elősegítették az új tudományos központok. A hetvenes évek közepén megalakult az első történelmi társulat, mely 1783-ig hat kötetben publikált dokumentumokat az orosz történelemből. Az első orosz folyóirat is jelentetett meg történeti munkákat (1755-től), a „Drevnyaja Rosszijszkaja Vivliofika" először publikált történeti forrásokat az időszakos kiadványok közül, a hatvanas-hetvenes években pedig napvilágot láttak a „Russzkaja Pravda" kiadásai. Az első oroszországi okmánypublikáció G. F. Müller nevéhez fűződött, s ő adta ki Tatyiscsev műveit is. A. L. Schlözer az orosz évkönyvek kritikai vizsgálatát végezte el 1786-ra. A korszakot II. Katalin uralkodása, felvilágosult abszolutizmusa, kisebb-nagyobb reformjai határozták meg. A történetírás számára — különösen a Bolotnyikov-felkelést érintően — nagy hatással lehettek az erősödő parasztmegmozdulások, az 1760-as évek mozgalmai, majd kiváltképp Pugacsov háborúja, valamint a századvég parasztfelkelései is. A 18. század második felében a feudális-nemesi irányzat legpregnánsabb képviselője M. M. Scserbatov volt. Tudományos szemléletére a század világnézetének alapvető vonásai jellemzőek: a racionalizmus és a pragmatizmus. Tatyiscsevhez hasonlóan meggyőződéses ellenfele volt a vallásos ideológiának, és a történelmi események értékelésében szemben állt az eleve elrendeléssel. Felfogásában az események magyarázatának kulcsát az „egészséges elme és az ember természetbeli pszichológiája" rejti. Történeti koncepciója az egyeduralom dicsőítésén s az orosz nemesség történelmi szerepének bemutatásán alapult. A század társadalmi-politikai élete, főleg annak az egyre erősödő szociális harcait mutató oldal, az ötvenes évek végétől szakadatlanul ismétlődő parasztmozgalmak új, eddig fel nem vetett - szinte kényszerítő erejű — kérdést állítottak Scserbatov elé: a kormányzattal, de a feudális rendszerrel is szemben álló mozgalmak tárgyalását. A témát a „Kratkaja poveszty ο bivsih ν Rosszii szamozvancah" (Rövid elbeszélés az egykori orosz névbitorlókról, Sz. 1774) c. művében fejtette ki. A könyv előzménye az 1771-ben publikált, a korabeli kortárs szerzők alkotásaiból összeállított munka, a „Letopiszi ο mnogih mjatyezsah i ο razorenyii Moszkovszkovo goszudarsztva ot vnutrennyih i 6 Tatyiscsev: Isztorija carja Vaszilija Sujszkovo - kézirat C.G.A. D. A. Portfeli Millera No 150 -Idézi Szmirnov: i. m. 118. 7*
