Századok – 1984
KÖZLEMÉNYEK - Horváth Csaba: A Bolotnyikov-féle parasztháború ábrázolása az orosz történeti irodalomban 998
1000 HORVÁTH CSABA gondviselés mellőzésével - az emberi értelem és magatartás eltorzulásában látta. Szemléletében a parasztság a trónviszály eseményei közt Ál-Péter célja elérésének eszköze volt, Bolotnyikov pedig az új névbitorló segítőtársa.2 A 18. sz. első felének legnagyobb feudális-nemesi történetíróját, a nemesi történeti koncepció első kifejtőjét, V. N. Tatyiscsevet tekinthetjük a zavaros idők első történészének is. ő vetette fel először a György-nap kérdését, és ezzel elkezdte a 17. század eleji társadalmi krízis okaira a magyarázatot keresni. A téma kutatásának előzménye: feltárta és reális kommentárokkal látta el IV. Iván Törvénykönyvét (Szugyebnyik M. 1786). Megtalálván az 1550-es törvénykönyvet, felfigyelt a 88. §-ra, mely arról intézkedett, hogy a parasztoknak joguk van eltávozniuk „évente egyszer: egy hétig az őszi Jurjev-nap előtt és egy hétig az őszi Jurjev-nap után". A törvénykönyv kiegészítéseként fellelte az 1597. november 24-i ukázt is, az elévülési rendeletet, mely 1592-től, az öt éven belül elszökött parasztokat visszakényszeríti korábbi földesuraikhoz. Tatyiscsev észrevette, hogy a két rendelet közt eltelt időszakban változás történt a parasztok helyzetében — melyre a két rendelet ellentétes értelme utalt —, és felfedezte az ötéves felkutatási időt is. A Tatyiscsevet követő történetírók számára logikus volt a következtetés, hogy ez idő alatt változott a parasztok helyzete, s ennek oka szerintük a röghözkötésről szóló törvény kiadása volt. Tatyiscsev tehát az 1597-es ukázzal több mint évszazados polémiát indított el az orosz historiográfiában, mely vita egyrészt magát a röghözkötés tényét érintette, másrészt annak kiváltó okát és végül időpontját. Az időpontot illetően a leglogikusabb következtetés az ötéves felkutatás miatt az 1592-es év volt (esetleg az 1593-as, melyet alátámasztott — a szintén Tatyiscsev által megtalált — Sujszkij cár 1607-es rendelete, mely 15 évre emelte a keresés idejét, amit visszavezetve ismét az 1592-es esztendő jött ki. Ezenkívül még, félreértve az 1597-es rendelet értelmét, ugyanezt az évet fogadta el sok történetíró a röghözkötés törvénybeiktatásának dátumául. Tatyiscsev következtetése tehát: „Fjodor Ivanovics cár pedig Borisz Godunov sugalmazására... eltiltotta a parasztok költözését, s kinek hány parasztja volt akkor, annyi maradt."3 Rámutatott a rendelet káros következményeire is — „nagy elégedetlenség a népben" -, valamint az 1601-es, a költözés részleges visszaállításáról szóló intézkedést kiváltó, Godunovot érintő személyes okokra: „reménykedvén eme keggyel a főuraknak és papoknak jobban kedvébe járni és magát a trónon megerősíteni".4 A rendelet azonban nem járt eredménnyel, mert csak tovább növelte a Godunov társadalmi bázisát adó nemesség és a bojárok közti ellentéteket (elsősorban a parasztok elcsalogatása miatt). A végeredmény a történetíró szerint az volt, hogy Godunov újra törvénybe iktatta a röghözkötést és ,.nemcsak a parasztokat, de a holopokat is rabbá tette".5 Ezzel Tatyiscsev feltárta a szmuta kialakulásának alapvető társadalom-poli ti kai gyökereit, melyet a feudális jog, a röghözkötés ellen küzdő parasztmozgalom jelez, s amely előzetesen nemcsak Godunov pusztulását okozza, hanem az egész társadalmat megrengeti. 2A. /. Mankijev: Jadro rosszijszkoj isztorii, M. 1799 3. kiadás, 316-17. 3 V. N. Tatyiscsev: Szugyebnyik, M. 1786 2. kiadás, 241. 4 Tatyiscsev: i. m. 1. kiadás 224. 5 Tatyiscsev: uo.
