Századok – 1984

KÖZLEMÉNYEK - Horváth Csaba: A Bolotnyikov-féle parasztháború ábrázolása az orosz történeti irodalomban 998

Horváth Csaba A BOLOTNYIKOV-FÉLE PARASZTHÁBORÚ ÁBRÁZOLÁSA AZ OROSZ TÖRTÉNETI IRODALOMBAN I. rész A feudális-nemesi historiográfia kialakulásától az 1850-es évekig Az első orosz parasztháború történeti forrásai A Bolotnyikov-felkelést érintő forrásoknak fontos részét alkották a kortárs orosz és külföldi szerzők munkái,1

melyek az ún. zavaros idők (szmuta) utolsó éveiben, vagy az azt követő években keletkeztek. Ezek a krónikák, évkönyvek, mondák, feljegyzések azért nagy jelentőségűek, mert felhasználásuk a 18-19. század történetíróinak parasztháború-szemléletét sokáig meghatározta, illetve befolyásolta. A szmuta kavargó eseményeinek és a történeti távlat hiányának következtében ezek a művek általában értetlenül álltak a parasztháború és annak céljai előtt. A tényleges szándékok felismerése híján a mozgalmat egyes nemes- és bojárcsoportok tevékenysége alatt tárgyalták, vagy csupán rablóhordák garázdálkodásaként értékelték. A felkelés kitörésének okát szinte valamennyi - főleg orosz - forrás az isteni gondviselés elve alapján magyarázta. A „Novij Letopiszec", a külföldiek közül pedig Margeret és az „Angol jelentés" azonban Sujszkij cárt is hibáztatták a lázadás kirobbanásában (esküje ellenére bosszút állt Dimitrij volt hívein). A „Vremennyik gyaka Tyimofejeva" a zavaros korszak gyökereit már Groznij uralkodásához is visszavezette, Ά legfontosabb orosz kortársi munkák: „Inoje Szkazanyije" (Más elbeszélés), ,,Novij Letopiszec" (Űj krónikás), „Karamzijszkij (Sztoljarov) Hronograf" (Karamzin által megtalált évkönyv), „Szkazanyije Avramija Palicina" (Palicin elbeszélése), „Vremennyik gyaka Tyimofejeva" (Tyimofejev íródeák évkönyve), „Szkazanyije najgyonnoje Tyihomirom - Placsa. . ." (Tyihomir által megtalált elbeszélés - A sirató. . .), „Hronograf Kubaszova - Poveszty Katirjev-Rosztovszkovo" (Kubaszov évkönyve - Katirjev-Rosztovszkij elbeszélése), valamint „Gramota Hermogena és Rukopisz Filareta" (Hermogen patriarka és Filaret metropolita levelei). A kortárs hazai források - néhány önálló kiadás mellett - túlnyomórészt megtalálhatók a „Russzkaja Isztoricseszkaja Bibliotyeka" XIII. kötetében, valamint a „Polnoje Szobranyije Russzkih Letopiszej" XIV. kötetében. Ezenkívül: A. Popov: „Obzor hronografov russzkoj redakcii", M. 1866 -N. Usztrjalov: „Szkazanyije szovremenyikov ο Dimitri szamozvance", Sz. 1831-34. A külföldi kortárs szerzóTc és néhány kiadás: Condrad Bussow („Rerum Rossicarum Scriptores Exteri", Sz 1851 I. k), Isaac Massa („Kratkoje izvesztyije o Moszkovi v nacsale XVII. ν", 1937 és „Rerum Rossicarum. .." Sz. 1868 I. k), K. Sawicki („Zapiszki getmana Zsolkevszkovo. .." 1871 2. kiadás), Diamentowski, (A. Hirschberg: „Polska i Moskwa w pierwszej potowie wieku XVII", Wo Lwowie 1901), Niemofewski (Hirschberg: Pamiçtnik S. Nîemojewskiego", Wo Lwowie 1899 - orosz ford.: „Zapiszki Sz. Niemojevszkovo", 1907) Margeret („Isztoricseszkije zapiszki. . ." M. 1830 és „Szosztojanyije rosszijszkoj gyerzsavi", Sz. 1830), és Paerle, Jelassonski, az „Anglijszkoje donyeszenyije" közli: V. N. Alekszandrenko: Matyeriali po szmutnomu vremenyi na Ruszi XVII. v. 1911) A források kritikai feldolgozásában nagy jelentőségűek: Sz. F. Platonov: „Drevnyerusszkije szkazanyija i povesztyi ο szmutnom vremenyi", Sz. 1888 - V. Sz. Ikonnyikov:, Jíovije isszledovanyija po isztorü szmutnovo vremenyi", M. 1889 - I.I. Szmimov: „Vossztanyije I. Bolotnyikova M.-L-1951