Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Láng Imre: Az Egyesült Államok "új semlegessége" az 1930-as években 48
AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK „ÜJ SEMLEGESSÉGE” AZ 1930-AS ÉVEKBEN 89 tette az értekezleten kialakult álláspontot. Döntése lényegileg ugyanarra az elgondolásra támaszkodott, amivel a State Department 1933. májusi feljegyzése megkísérelte meggyőzni a szenátus külügyi bizottságát. Roosevelt és Hull úgy foglalt állást, hogy a pártatlanságot előíró semlegességi törvény Japánra és Kínára történő érvényesítése hátrányos következményekkel járna az utóbbira nézve. Érveik a következők voltak: a két országra egyaránt kiterjedő fegyverkiviteli tilalom valójában az amerikai fegyverszállítmányokra ráutalt Kínát sújtaná, Japánnak ellenben nincs szüksége ezekre; a „fizess— szállítsd”-formula alkalmazása szintén Kínát érintené hátrányosan, mert nem rendelkezik a vásárlásokhoz szükséges készpénzzel és hajókkal, Japán viszont igen; a japán flotta blokád alá venné a kínai tengerpartot, megállítaná az amerikai kereskedelmi hajókat és elkobozná rakományukat. Rooseveltnek a semlegességi törvény felhatalmazása alapján joga volt arra, hogy ne állapítson meg hadiállapotot Japán és Kína között. Indokként az a körülmény szolgált, hogy nem került sor hadüzenetre.107 A pártatlanságot hangsúlyozó kormány nem hozhatta nyilvánosságra, hogy az elnök azért nem állapítja meg a hadiállapotot, mert a semlegességi törvény végrehajtásaként kiadandó rendelkezések hátrányosan hatnának Kínára. A kormány úgy döntött, hogy nem nyilatkozik, de helyzete egyre nehezebb lett. Riasztó hírek érkeztek a távol-keleti harcok hevességéről, a japánok kegyetlen módszereiről, a Kínában tartózkodó amerikai állampolgárokat fenyegető veszélyekről, a Japán által bejelentett tengerparti blokádról és a kínai ellenrendszabályokról. Az izolacionista törvényhozók és különböző szervezetek mind erőteljesebben sürgették a háborúba sodródás elkerülésének biztosítékaként számon tartott semlegességi törvény alkalmazását. A kormánynak állást kellett foglalnia a távolkeleti hajózási veszélyzóna kérdésében. Roosevelt 1937. szeptember 14-én bejelentette, hogy a kormány tulajdonában levő kereskedelmi hajók a továbbiakban nem szállíthatnak fegyvert, lőszert és hadfelszerelést Kínának és Japánnak, a magántulajdonban levő hajók pedig csak saját kockázatukra tehetik ezt.108 A rendelkezés összhangban volt a semlegességi törvényben kodifikált pártatlanság elvével, de a magántulajdonban levő kereskedelmi hajókon szállított fegyverek exportját tulajdonképpen nem korlátozta. Kiadásával lehetővé vált a semlegességi törvénnyel kapcsolatos nyilvános állásfoglalás elodázása. Szeptembertől határozottabbá vált a Japánnal szemben tanúsított amerikai magatartás. Hull részletes instrukciókat küldött Grew tokiói nagykövetnek. Közölte, hogy a felháborodott közvélemény egyre kritikusabb Japán irányában, Washingtont meggyőzték az események, hogy „a háborús cselekményeknek aligha lehet erkölcsi vagy jogi alapokon nyugvó rosszallás kinyilvánításával véget vetni”, s az Egyesült Államok kormánya nem vállalhatja a „barátságos alkusz” szerepét.109 A külügyminiszter szeptember 24-én felhatalmazta Harrison berni követet, hogy meghívása esetén vegyen részt a távol-keleti konfliktus ügyének tanulmányozására létrehozott népszövetségi albizottság munkájában. A Nemzetek Szövetségének Közgyűlése 1937. október 6-án jóváhagyta az albizottság két jelentését, amelyek azzal a végkövetkeztetéssel zárultak, hogy a Kína ellen foganatosított japán földi, tengeri és légi hadműveletek „nincsenek arányban a konfliktust előidéző 1 0 ''Hull: L m. 556-558. 1 0 8FRUS Japan: 1931-1941. Vol. II. Washington, 1943. 201. '“’Hull Grew tokiói nagykövetnek, 1937. szeptember 2. FRUS Japan: 1931—1941. Vol. 1. 361-364.
