Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Láng Imre: Az Egyesült Államok "új semlegessége" az 1930-as években 48
90 LÄNG IMRE incidenssel”, s Japán megszegte az 1922. február 6-i kilenchatalmi szerződést és az 1928. augusztus 27-i párizsi paktumot. A State Department még aznap sajtóközleményben jelentette be, hogy az Egyesült Államok kormánya egyetért a Közgyűlés következtetéseivel.1 10 A kommüniké közzététele előtti napon hangzott el Roosevelt chicagói beszéde. Az elnök kijelentései gyökeres fordulatot jeleztek az 1936 nyarán elmondottakhoz képest.111 Ezúttal már nem arról beszélt Roosevelt, hogy az Egyesült Államok a háborútól való teljes elszigetelődésre törekszik, hanem arról, hogy a békeszerető nemzeteknek összehangolt erőfeszítést kell tenniük a szerződésszegésekkel szemben, amelyek a nemzetközi anarchia és bizonytalanság állapotát idézik elő, s ez az állapot nem kerülhető el puszta elszigetelődés és semlegesség révén. Rámutatott, hogy a világ népessége 90 százalékának békéjét a fennmaradó 10 százalék veszélyezteti, s „amikor egy járványos kór terjedni kezd, a közösség ... karantenbe teszi a betegeket, hogy megvédje a közösség egészségét...” Az elnök nagy visszhangot kiváltó beszéde után nyomban megindultak a találgatások. Roosevelt szenvedélyes szavakkal ítélte el a „10 százalék” cselekedeteit: az inváziót, a hadüzenet nélküli háborút, a polgári lakosság bombázását, az agressziót szolgáló fegyverkezést - de nem volt világos, hogy mit értett vesztegzáron, a béke megőrzését célzó „pozitív erőfeszítéseken”. Az elszigetelődéssel és semlegességgel kapcsolatos, szkeptikus kicsengésű megállapítás azt sugallta, hogy az elnök új külpolitikai irányvonalat hirdet meg, az amerikai kormány hajlandó lesz nemzetközi kötelezettségek vállalására. De hogyan hozható ez összhangba a semlegességi törvénnyel? A chicagói beszéd értelmezésével kapcsolatos bizonytalanságnak találóan adott hangot Chautemps francia miniszterelnök, aki azt közölte az amerikai nagykövetség ügyvivőjével, hogy szeretné bizalmas beszélgetés során megkérdezni Roosevelttől: mire gondolt, amikor a békeszerető nemzetek összehangolt erőfeszítéséről szólt.112 A találgatások válasz nélkül maradtak. A vesztegzár konkretizálására nem került sor. A chicagói beszédet éles bírálat érte az izolacionisták, hat nagy pacifista szervezet és az AFL szakszervezeti szövetség részéről, kampány indult a háborútól való távolmaradást követelő petícióhoz szükséges aláírások gyűjtésére, gyors közvéleménykutatás arról adott hírt, hogy a Kongresszus túlnyomó többsége ellenzi a Nemzetek Szövetségével való közös akciót a távol-keleti kérdésben.113 Roosevelt visszavonult. Ez a tény arra mutatott, hogy az elnöki retorika nem támaszkodott kiérlelt koncepcióra, s Roosevelt felismerte: felhívásának nincs meg a hazai fedezete, az amerikai külpolitika fordulata — a nemzetközi helyzet által indokolt, de keresztülvihetetlen elgondolás.114 A közvetlen feladatra kellett összpontosítani a figyelmet. Roosevelt 1937. október 12-i rádióbeszédében bejelentette, 11 11 “Hull Harrison berni követnek, 1937. szeptember 24. Uo. 373—374. A két jelentést és a State Department közleményét L uo. 384—397. 11'Roosevelt 1936. augusztus 14-i beszédét 1. Addresses and Messages of Franklin D. Roosevelt. Washington, 1942. 13—17. Az 1937. október 5-i chicagói beszédet L FRUS Japan: 1931-1941. Vol. I. 379-383. 112Wilson párizsi ügyvivő Hullnak, 1937. október 7. FRUS 1937. Vol. I. 135. 113Hüll. i. m. 545. "4Roosevelt a chicagói beszédet követően Sumner Welles külügyi államtitkár kezdeményezésére más módon próbált közelíteni a nemzetközi helyzet problémáihoz. Welles azt javasolta, hogy az elnök értesítse a kormányokat, hogy kész egy világkonferencia összehívására, amelyen egyetértésre kellene jutni „a nemzetközi magatartást szabályozó alapvető normákban”. A terv rövidesen úgy módo-
