Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Láng Imre: Az Egyesült Államok "új semlegessége" az 1930-as években 48
86 LÁNG IMRE ményeként most már mindkét tervezet magában foglalta a formulát. Ez a tény eleve meghatározta a kongresszusi vitákat. A törvényhozók egyrészt a formulát, másrészt az_. elnök diszkrecionális jogkörével kapcmlfHtos^vnsl.Uokai-viysflaTfalir Ä” viták folyamán heves támadások érték a „fizess—szállítsd”-elvet, amelynek célját lehetetlen volt nem látni. A szenátusban Borah és Johnson szenátor volt a formula rendíthetetlen ellenfele. Borah szenátor szállóigévé vált szavai találóan jellemezték az elv lényegét: „El akarunk kerülni minden kockázatot, minden veszélyt, de biztosítjuk az összes profitot a magunk számára.”100 Johnson szenátor indulatos kifakadása hasonló értelemben pellengérezte ki a vitatott elvet: „Miféle kormány ez és miféle emberek vagyunk mi, hogy elfogadunk egy olyan formulát, amely lehetővé teszi, hogy árut adjunk el, utána pedig elbújjunk? ”*01 A formula ellenzői nem maradtak meg a moralizálásnál; rámutattak a „fizess—szállítsd”-feltétel alkalmazásának konzekvenciáira, veszélyeire is. A formida készpénzzel fizető, a tengeren fölényben levő, szállítmánynak útjának “biztosítására képes vevőknek kedvezett. Feltételezhető volt, hogy a formula alapján eladott stratégiai fontosságülinyagök európai viszonylatban az Egyesült Államok külpolitikai orientációjával egyezően Angliát és Franciaországot támogatnák, a Távol-Keleten viszont Japánt erősítenék, amely a kelet-ázsiai terjeszkedés meghirdetett doktrínájával az Egyesült Államok potenciálisan veszélyes riválisának számított, s amelynek tengeri fegyverkezését 1937. január 1-től már nem korlátozta a felmondott 1922-es washingtoni flottaszerződés és az azt kiegészítő 1930-as londoni szerződés. A képviselőházban is élesen bírálták a leleményes fortélynak nevezett formulát, amely feláldozza az „igaz” semlegességet a kereskedelem profitjáért. Az ellenvetések azonban nem értek célt. A szavazati arányok (a szenátusban 63 : 6, a képviselőházban 376 :12) meggyőző bizO“— nyitókkal szolgáltak a túlnyomó tobbség"alIásfoglalásáról. A Kongresszus elutasította a formula bírálatait, nem adott helyt azon követeléseknek, amelyek a hadviselők által vásárolni kívánt stratégiai fontosságú anyagok totális exporttilalmáért szálltak síkra, és nem vette figyelembe a formula alkalmazásának távol-keleti veszélyeire utaló megállapításokat. A ,,fizess—szállítsd ”-elv valósággal nemzeti érdekké léptette elő az exportérdek érvényesülését, amidőn olyan módszert kínált, amely az Egyesült Államok biztonságát látszott szavatolni. Jóllehet a „fizess—szállítsd”-formula nagy vitákat váltott ki, a fő kérdés nem ez, hanem ja, elnöki diszkrecionális jogkör mértéke volt. /L szenátus és a képviselőház eltérően foglalt állást ebben. Az egyeztető~targyáIasok hetekig húzódtak; a kompro^ “missZum a második semlegesség! törvény~hátályártak megszűnte előtti napokban jött létre. Az 1937. jngjus 1-én hatályba lépett harmadik, ezúttal állandó jellegű semlegességi "törvény országokTcőzfiTíáborúkra és polgárháborúkra egyaránt vonatkozott. Rendel^" kezesei részbcrnnegtsméteíték, flletvekíegészítették a korábbiakat, részben szigorításokat és új vonásokat tartalmaztak. A törvény felhatalmazta az elnököt annak megállapítására, hogy hadiállapot van-e két vagy több ország között, ill. polgárháború egy országon belül, és törvényellenesnek nyilvánította fegyverek, lőszerek és hadfelszerelések exportját a hadiállapotban vagy polgárháborúban levőnek talált országokba, akár közvetlenül, akár semleges államon keresztül közvetve. Érvényben maradt a kölcsön- és hitelnyújtási 1 #0IdéziDivine:L m. 185. 10 ‘Idézi John E. Wiitz: From Isolation to War, 1931—1941. New York, 1968. 57.
