Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Láng Imre: Az Egyesült Államok "új semlegessége" az 1930-as években 48
AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK „ÚJ SEMLEGESSÉGE” AZ 1930-AS ÉVEKBEN 87 tilalom, amely most már polgárháborúban levő országok kormányaira és „frakcióira” is kiterjedt.102 Az amerikai köztársaságok továbbra is mentesültek a törvény hatálya alól. Érvényben maradt a fegyverek gyártásával és forgalmazásával foglalkozó személyek regisztrálási kötelezettsége és export-import ügyleteik engedélyhez kötése, valamint az a rendelkezés, hogy a fegyverkiviteli embargó kiterjesztendő a folyamatban levő háborúhoz csatlakozó államokra. Fegyverek, lőszerek és hadfelszerelések amerikai hajókon való szállítását most már nemcsak hadviselő felek, hanem polgárháborúban levő országok részére is tiltotta a törvény. Két új rendelkezés az „új semlegesség” szigorúbb értelmezéséről tanúskodott. Az egyik előírta, hogy az elnöki proklamációban megnevezett hadviselő, ill. polgárháborúban levő országokkal kereskedelmi forgalmat lebonyolító amerikai hajók nem fegyverezhetők fel. A másik rendelkezés megtiltotta, hogy amerikai állampolgárok a proklamációban felsorolt országok hajóin utazzanak. A semlegességi törvényalkotás új elemét a 2. szakasz tartalmazta. Az elnök felhatalmazást kapott, hogy megtiltsa az általa kijelölendő, nem fegyver jellegű áruk amerikai hajókon való exportját a proklamációjában megnevezett hadviselő, ill. polgárháborúban levő országokba; az ilyen áruk elszállítására csak akkor kerülhet sor, miután az eladó már átruházta a tulajdonjogot a külföldi vevőre. Habár a bonyolult szöveg az „új semlegesség” szellemének megfelelően a tilalmat hangsúlyozta, fogalmazásából értelemszerűen következett, hogy a törvény lehetővé tette a stratégiai fontosságú anyagok eladását készpénzfizetés és a külföldi vevő által történő elszállítás feltétele mellett. A törvény csak 1939. május 1-ig engedélyezte a formulát; a kétéves — mintegy kísérleti — időszak az ellenvetések miatt került a szövegbe. Az elnök a stratégiai fontosságú anyagok vonatkozásában megkapta a kívánt cselekvési szabadságot.103 Még folytak a viták a Kongresszusban, amikor Chamberlain brit pén7iigyminis7tp;r feljegyzést juttatott el amerikai kollégájához. Tekintve, hogy a feljegyzés főként a külpolitikai helyzettel foglalkozott, Morgenthau pénzügyminiszter átadta azt a State Departmentnek. Chamberlain — kormánya véleményére hivatkozva — azt fejtegette, hogy az adott helyzetben, amikor a német háborús propaganda és fegyverkezés a. fő európai veszélyforrás, az Egyesült Államok azzal járulna hozzá a legnagyobb mértékben a vüág'_békéhez, ha módosítaná a semlegességi törvényt. A pénzügyminiszter rámutatott, hogy az érvényben levő törvény, amely a fegyverkiyTteirembargó tekintetében nem-teszkülönhséRet agresszor és áldozata között, nyilvánvalóan az agressziót tervező országnak kedvez, mert annak a tudatában készülődhet,Tiogy áldozata háború esetén nem vásárolhat a világ egyik legnagyobb piacán, sőt a helyzet még súlyosabb lenne, ha az embargó nyersanyagokra is kiterjedne. „A törvény jelenlegi formája az agresszió közvetett, de hatásos ösztönzése” — írta Chamberlain, és annak a reményének adott kifejezést, hogy valamilyen módon biztosítható lesz az elnök diszkrecionális jogköre, amely lehetővé teszi az esetenkénti döntést. A feljegyzésből megállapíthatta Washington, hogy Chamberlainnek nincsenek illúziói, mert tudja: az általa felvetett kérdés viták tárgya az Egyesült Államokban, és — úgymond — „az amerikai kormány valószínűleg akkor sem tehetné meg ezt a lépést (ti. 10 10 2Az elnök ismét felhatalmazást kapott a rövid lejáratú kereskedelmi hitelek engedélyezésére. 1 03 A törvény szövegét 1. The Statutes At Large. Vol. 50. Part 1. Washington, 1937. 121-128. A kongresszusi vitákra 1. Divine: i. m. 185-192.; Hull: i. m. 506-509.
