Századok – 1983
FOLYÓIRATSZEMLE - Elliot; A. M.: A spanyol népfront 906
906 FOLYÓIRATSZEMLE Az egyik Novgorod kormányzóság valdaji kerületének kusztáriparosait tömörítette, akik műhelyeikben kesztyűket és egyéb kötött árut készítettek a hadiszállítók számára. A szervezet nem volt előzmény nélküli, m'ert már a háborút megelőző években érdekvédelmi szervezetet (artyelt) hoztak létre a vidék kusztárjai a felvásárlókkal szemben, s sikerült közvetlenül a kormánytól megrendelést kapniuk. A háború kitörését követő első évben a készletek felvásárlásával enyhített a hadsereg felszerelési gondjain a cári kormányzat. 1915-től a termelés feltételeinek biztosítására is gondot fordított. Kiszélesítette a kesztyűkötők artyeljének bázisát, gépvásárlási hitelt nyújtott nekik, gondoskodott nyersanyag-ellátásukról. 1915 végén már 12 ezer műhelyt tömörített a szervezet. A hadsereg igényeinek megfelelően bővült termelési profilja, mintegy 50 százalékkal nőtt a kusztáriparosok jövedelme. Annál is inkább, mert a kedvező termelési és értékesítési lehetőségeket kihasználva az artyel gépeivel, anyagából mintegy a szervezet árnyékában egyéni iparűző tevékenységet is folytattak. Munkájukra azonban a kormányzatnak nagy szüksége volt. Kesztyűkötő tanfolyamokat szerveztek, gépjavító szolgálatot hoztak létre. 1916-ban már virágzó vállalkozás lett az artyel, hárommilliós rendelést kaptak a hadseregtől. Kevésbé bizonyult rentábilisnak a cserepovecki járás szegkészítő iparosait tömörítő szervezet tevékenysége, amelyet vasúti felszerelések gyártására alakítottak. A helyi zemsztvó vezetőinek támogatása ellenére, a hozzáértés hiánya és a nyersanyagellátás akadozása miatt már 1915 végére életképtelenné vált. Hasonló sorsra jutott Pavlovszk falu lakosainak artyelje, akik állatorvosi eszközök készítésére vállalkoztak. Tamovszkij megemlíti még a kosztromai kerületi zemsztvó kezdeményezését, amely a vidék szeszfőző kusztárait igyekezett tömöríteni, továbbá a háború előtti import kiesése miatt nagy jelentőségűvé vált mezőgazdasági eszközöket (kasza stb.) gyártó kisiparosok szervezetét Szaratov és Ufa központtal, valamint a Penza környéki kötélverők artyeljét. Témáját azzal összegzi a szerző, hogy az említett társulások új fejlődési szakaszt jelentettek az oroszországi kusztáripar fejlődésében. Elterjesztették a kooperáció eszméjét, lehetővé tették gépek alkalmazását. Konkurrenciát jelentettek a nagyiparnak. Fontos körülmény azonban, hogy nem az immanens gazdasági folyamat hívta életre őket, hanem a kormány gazdaságpolitikája, háborús körülmények között. (Voproszi isztorii, 1981. 8. szám 18-34. I.) M. A. M. ELLIOT: A SPANYOL NÉPFRONT A szerző a Nemzetközi Brigádok önkénteseként harcolt Spanyolországban, de ezúttal nem egyszerű visszaemlékezéseket közöl, hanem történeti problémákhoz kapcsolódik. Aláhúzza a Spanyol Népfront nagy érdemeit, elsősorban azt, hogy egy olyan korszakban, amikor úgy látszott, hogy a fasizmus győzelmes diadalútját nem lehet feltartóztatni, Spanyolországban ezt hosszabb időre sikerrel megtették. Eliot ezek után olyan nagy összefüggéseket érint, mint a Szovjetunió tekintélye, megbecsülése, az orosz-rokonszenv - ami egyszerűen és érthetően abból is fakadt, hogy a Szovjetunió volt az egyedüli nagyhatalom, amely a Spanyol Köztársaság segítségére sietett. Érzékelteti, hogy az új forradalmi fejlődés az 1945 utáni népi demokratikus forradalmakéra emlékeztet - miközben aláhúzza, hogy a kormányok élén szinte az egész népfront-periódusban szocialisták (Largo Caballero, majd Juan Negrin) álltak. Elliot megállapítja, hogy „a Népfront Spanyolországban magasabb szintre jutott, mint Franciaországban, s az emberek többsége mégis Franciaországra gondol, ha a Népfront-korszakról beszél". Majd éppen ebben az öszefüggésben úgy véli, hogy a Népfront egykori tapasztalatai, helyi eredményeinek emléke alátámaszthatja a jelenlegi fázisban a demokrácia meggyökereztetését. Elliot cikkének egy részében ultrabalos nézetek egykori szerepével s a mai történeti irodalomban való jelentkezésével foglalkozik. A történeti múltban az 1937-es tavaszi anarchista POUM felkelésre utal, amikor is balról nehezítették a központi kormány létét. A történeti irodalomban pedig
