Századok – 1983
FOLYÓIRATSZEMLE - Salmon; P.: Brit tervek a Németország elleni gazdasági hadviselésre 1937-39-ben: a svéd acél problémája 907
FOLYÓIRATSZEMLE 907 arra az 1960-as, 70-es évek új baloldali irodalmából ismeretes állításra, hogy a központi kormány fékezte le, bénította meg a forradalom szocialista lendületét, s ennyiben ennek a reformista, „proletárellenes" irányvonalnak a felülkerekedése készítette elő a reakció s a Franco-ellenforradalom győzelmét. Ennek az „új baloldali", trockista történeti iskolának értékelésében rendkívül lényeges elemként tér vissza az az állítás, hogy mindezért a kommunisták a felelősek, akik erre a „lefékezésre" azért, s pusztán azért vállalkoztak, mert Sztálin külpolitikai „reálpolitikájának" ez felelt meg. Elliot ehelyütt kitér Orwell egykori emlékezetes munkájára, az „Homage to Catalonia"-ra s idézi Orwell egykorú más írásait, leveleit is, melyekből kitűnik, hogy Orwell Spanyolországba érkezése előtt nagyon kevéssé tájékozódott a politikai-történeti körülményekről, s az is, hogy ő maga - még 1938-ban - saját művét túlságosan egyoldalúnak minősítette. Ebben — saját szavai szerint - az vezette, hogy az angol „kapitalista sajtó" nem adott reális képet a POUM-ról, s ezt a baloldali sajtó is elmulasztotta megtenni. Elüot megjegyzi: a Népfront kormánypolitikájának s a kommunista párt 1936-38-as gyakorlati politikájának a maga korában is jelentkezett egy olyan baloldali kritikája, amely a szocialista forradalom felgyorsítását sürgette - s végeredményben ez az, ami most újjáéled az utolsó másfél évtized történeti irodalmában. A szerző azt is cáfolja, hogy ennek a politikának egyik eredménye a baloldali összefogás gyengítése lett volna, hiszen ez azért általános s eredményes volt. Olyannyira, hogy a különféle pártokhoz tartozó baloldaliak nemcsak „lent", nemcsak a „tagság szintjén", hanem a vezetői szinten is eredményesen össze tudtak fogni. Elliot úgy ítéli, hogy a kommunista-szocialista kapcsolatok ,fagyon jók voltak", s az anarchoszindikalistákkal is annyira megjavult az együttműködés, hogy azt „korábban nem is lehetett volna elképzelni". Az együttműködés csak akkor romlott ismét, amikor a külső katonai túlerő nyomása elviselhetetlenné vált, a vereség körvonalai világossá váltak. Végül ugyanennek a kérdéskörnek egy másik vonatkozását érinti a szerző, amikor Diaz és Carillo írásaira támaszkodva a kommunista párt egykori politikáját világítja meg. Felidézi a Caballerokormány válságának napjait, amikor Miaja maga kínálta fel a kommunistáknak a hatalmat a központi hadsereg nevében - a „rend" biztosítása érdekében. Ezt a javaslatot Carillo tanúvallomása szerint a kommunista párt politikai bizottsága öt percig tárgyalta, majd azon nyomban elutasította, mert úgy ítélték, hogy hosszabb távon ez katasztrofális lenne, s éppen az antifasiszta nemzeti összefogást zilálná szét. Elliot aláhúzza, hogy ez a politika akkor nem változott, s a kései baloldali kritkával szemben is megerősíti, hogy csak ez a politika kínálhatott az akkori történeti körülmények között biztató perspektívát. ((Marxism Today. 1976 szeptember. 278-283. I.) P. SALMON: BRIT TERVEK A NÉMETORSZÁG ELLENI GAZDASÁGI HADVISELÉSRE 1937—39-BEN; A SVÉD VASÉRC PROBLÉMÁJA A svéd vasérc különleges helyet foglal el második világháború első hónapjainak történetében, valamint a német hadigazdaság jellegével kapcsolatos vitában. 1939-40 telén Nagy-Britannia és Franciaország háborús terveiben a fő szerepet a Skandinávia elleni diplomáciai és katonai akciók játszották. A skandináv országok a német stratégiában is központi helyet foglaltak el. A britek különleges érdeklődése a svéd vasérc iránt azzal magyarázható, hogy a Gazdasági Hadviselés Minisztériumának 1939 decemberi jelentése szerint a szállítások teljes meggátlása talán már 1940 tavaszára megbénítaná a német haditermelést. Ez az elképzelés teljesen megalapozatlan volt, bár hosszú távon a svéd vasérc kétségtelenül nagy szerepet játszott Németország hadigazdaságában. Az első világháborúból levont tapasztalatok alapján a britek a győzelem okai között túl nagy jelentőséget tulajdonítottak a Németország elleni gazdasági blokádnak. Németország a versailles-i béke
