Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Láng Imre: Az Egyesült Államok "új semlegessége" az 1930-as években 48
AZ EGYESÜLT ALLAMOK „ÜJ SEMLEGESSÉGE” AZ 1930-AS ÉVEKBEN 83 A spanyol köztársaság elszigetelésének francia-angol politikájával összhangban álló intézkedéseket tevő Roosevelt-kormány ellentétbe került saját korábbi, agressziót elítélő állásfoglalásaival. A rendelkezésére álló információk ellenére sem vett tudomást arról a nyilvánvaló tényről, hogy a Franco-lázadást támogató Olaszország és Németország agressziót követett el a spanyol köztársaság ellen. Washington nem azt látta a polgárháborúban, ami spanyol földön végbement, hanem az európai veszélygócot, amelytől az Egyesült Államok csak a pártatlanság következetes érvényesítésével maradhat távol. Hull oly módon vélte memoárjában igazolni a követett politikát, hogy a State Departmentnek tágabban kellett értelmeznie a polgárháború ügyét, mint például a spanyol kormányhoz akkreditált Bowers nagykövet, aki a köztársaság támogatása mellett szállt síkra.89 Washington egymással viaskodó két oldalt látott, amelyek küzdelmének megítélése nem Yeladata az amerikai politikának. Az a tény, hogy az egyik oldalon á köztársaság államrendjének védelmezői, a másikon az azt megdönteni akaró fasiszta erők álltak, nem befolyásolta az amerikai demokrácia külpolitikai vonalvezetését. Egy példa: Hull „technikai” jellegűnek minősítette a spanyol nagykövet azon érvét, hogy az Egyesült Államok hagyományosan támogatni szokta a törvényes kormányokat, s a montevideói formulára hivatkozva elhárította a demokráciák összefogásának szükségét hangoztató nagykövet segélykérését.90 Hull következtésen szembehelyezkedett a spanyol polgárháborúval kapcsolatos kormánypolitika megváltoztatására irányuló akciókkal, bárhonnan indult is a kezdeményezés. 1937 tavaszától már nemcsak a köztársaság ügye mellett szót emelő haladó körök (a külügyminiszter lekicsinylő fogalmazása szerint: lármázó csoportok) okoztak gondot a State Departmentnek. Márciusban Nye szenátor javaslatot tett az embargó Németországra és Olaszországra történő kiterjesztésére. Hull azt a véleményt alakította TarRogy „illogikus lenne, ha az Egyesült Államok hadiállapotban levőnek tekintené Spanyolországot és Olasz-, illetőleg Németországot, amikor maga a spanyol kormány sem helyezkedett erre az álláspontra”. A State Departmentnek az volt a konklúziója, hogy „az embargó és a semlegességi törvény más korlátozásai nem hatnának józanítólag Olaszországra és Németországra, sőt komolyan veszélyeztetnék Anglia és Franciaország békéltető erőfeszítéseinek sikerét, növelvén egy általános háború valószínűségét”.91 Nye szenátor kezdeményezése a közhangulat változását tükrözte, s Roosevelt — Hull-lal ellentétben - felfigyelt e folyamatra. Június 29-én megbízta a külügyminisztert, hogy állapítsa meg, történt-e hivatalos olasz és német nyilatkozat a két ország spanyolországi hadműveleteiről Franco oldalán; igenlő esetben - úgymond - cselekedni kell a semlegességi törvény értelmében. Hull a londoni és a római nagykövettől kért vélemény birtokában a korábbival azonos értelemben foglalt állást. Tájékoztatása alapján Roosevelt levette az ügyet a napirendről.9 2 1938 májusában Nye szenátor ismét előterjesztést tett, de ezúttal - izolacionista nézeteivel ellentétben — a spanyol kormányt sújtó fegyverkiviteli embargó megszüntetését javasolta. Hull a szenátus külügyi bizottságának elnökéhez intézett levélben reagált a javaslatra. Rámutatott, hogy Nye szenátor előterjesztésének megvalósulása ’9Hull: L m. 485. ,0Uo. 483-485. 91 Uo. 510-511. ”Uo. 511-513. 6
