Századok – 1983
TÖRTÉNETI IRODALOM - Radev; Sztojan: Sz Balgarija v szarceto (Ism.: Niederhauser Emil) 874
874 TÖRTÉNETI IRODALOM 874 SZTOJAN RADEV: SZ BALGARIJA V SZARCETO Szofija, 1981, Narodna Mladezs, 246 1. A SZÍVÜNKBEN BULGÁRIA A szerző, akinek „Bolgárok és magyarok" c. könyve a magyar közönség előtt is jól ismert, most újabb, elsősorban kultúrtörténeti és irodalmi jellegű munkát írt a bolgár nyelvű közönség tájékoztatására a Bulgáriával, a bolgár irodalommal és nyelvvel foglalkozó magyar kutatásokról. A könyv első fele nagyjából a 19. és a 20. század irodalmi és kulturális kapcsolatairól szól, Botev emlékezetes 1876-os fellépésével és ennek magyar visszhangjával kezdi, de visszatér a század első felére is, a Tudománytárban megjelenő híradásokra, meg Kazinczy Gábor tevékenységére. Külön fejezetben foglalkozik a budai Egyetemi Nyomda bolgár nyelvű kiadványaival, amelyek fontos szerepet játszottak a bolgár nemzeti újjászületésben, de továbbmenve jó áttekintést ad a 19. sz. második felében egyéb hazai kiadóknál megjelent bolgár munkákról, eredetiekről és azután magyar fordításokról. Részletesen ismerteti Erődy Béla, Kanitz Félix és Strausz Adolf bolgár tárgyú munkásságát, a két világháború közti korszak vonatkozásában pedig Fehér Géza és a sokáig Budapesten tevékenykedő bolgár lektor és irodalmár, Dimo Boikliev tevékenységéről is árnyalt képet ad. Ennek a résznek az utolsó fejezete a felszabadulás utáni fejlődést mutatja be, a bolgár irodalom megjelenését magyar nyelven. Ahogy az előző fejezetekben az alapjában véve pozitív kapcsolatok mellett utal a korszakban megmutatkozó negatívumokra is, ugyanígy 1945 után arra, hogy sok sematikus, rossz munkát is adtak ki, számos esetben pedig a fordítások voltak gyengék, s ezért csak az 1960-as évektől kezdve beszélhetünk arról, hogy a magyar közönség méltó átültetésben a jó műveket vehetett kézhez, úgyhogy már teljes képet nyerhet a bolgár irodalom fejlődéséről. A könyv második felében a szerző magyar írókkal, műfordítókkal, irodalomtörténészekkel az 1970-es évek második felében folytatott beszélgetéseit, vagy azok kisebb írásait gyűjtötte össze. Rappai Gyulával és Domokos Jánossal a Kossuth, illetve az Európai kiadók bolgár tárgyú munkáiról beszélgetett, Képes Géza és Bóka László Hriszto Botevről szóló írásait közli, Csák Gyula és Császtvay István Elin Pelinről nyilatkozik, Nagy László a bolgár népköltészetről, Fodor András Ljubomir Levcsev költőről, Göncz Árpád, Pomogáts Béla és Sántha Ferenc a bolgár irodalom rájuk tett hatásáról, Kiss Ferenc a bolgár népköltészet és Nagy László viszonyáról, Garai Gábor Nikola Vapcarovról, Juhász Péter és Király Zoltán a bolgár szépirodalom fordításának általános kérdéseiről, Kovács István pedig Ivan Vazov költészetéről. A bolgár olvasó tájékozódását jól szolgálják a rövid magyarázatok az interjúkban szereplő írókról és a legfontosabb magyar folyóiratokról. A könyv ugyan elsősorban szépirodalmi és irodalomtörténeti jellegű kérdéseket tárgyal, de történész szakember számára sem érdektelen, hiszen áttekintést ad a közelmúlt és jelenünk kultúrtörténeti kapcsolatainak problematikájáról, adalékaival hozzásegíthet általánosabb érvényű megállapítások megfogalmazásához, s az üyen jellegű, a kapcsolatokat feltáró munkák módszertanának kidolgozásához. Niederhauser Emil
