Századok – 1983
TÖRTÉNETI IRODALOM - Borgul'a; Michal-Svihran; Ladislav: Tu sa usadime. Slováci v Cabianskej oblasti (Ism.: Sziklay László) 872
TÖRTÉNETI IRODALOM 873 Pálból „Bredeck^" stb. Azok az - egyébként szlovák eredetű - családnevek viszont, amelyeknek hordozói az uralkodó osztályok tagjai voltak, vagy reakciós politikai szerepet játszottak Békés megyében, megmaradtak történeti vagy éppen magyaros írásmódban: így a Zsilinszky-család tagjai nem lettek,,Zilinsky"-k,gróf Mitrovszky sem lett „Mitrovsky", stb., Haan Lajos nem „opportunizmus"-ból lett egyszerre a két kultúrának (a szlováknak és a magyarnak) a híve - ennek a magatartásnak a gyökerei ott vannak a mezó'berényi gimnáziumban, ahol tanára, Molitoris Adolf pedagógiai céljául éppen azt tűzte ki, hogy tanítványai a latinon kívül magyarul, németül, szlovákul egyaránt jól tudjanak írni és beszélni.1 Haan a magyar Sárosi Gyulával az Arany Trombita későbbi szerzőjével\járt Molitorishoz: mind a ketten az eperjesi kollégium diákjai lettek. Ott nem közös magyar-szlovák önképzőkör volt, ahogy a szerzők írják (142.1.), ebből az — enyhén szólva — téves állításból az az igaz, hogy mindketten a Magyar Társaságnak is, a szlovák körnek is tagjai, sőt, funkcionáriusai voltak: Haan a Magyar Társaság könyvtárosa, a szlovák körnek titkára volt, Sárosi pedig - magyar létére - annyira megtanult Molitoristól az evangélikus szlovákok biblikus nyelvén („bibliőtina"), hogy verseket írt ezen a nyelven. Ne írjuk a 18. századi Pozsonyról azt, hogy: „Bratislava", mert ezt az elnevezést Pavel Jozef Safárik alkotta 1837-ben.2 A 18. században a mai Szlovákia fővárosát szlovákul „PreSporok"-nak hívták. A rozsnyói születésű Magda Pál a 19. század neves magyar statisztikusa és geográfusa, Ján Kollárnak kedvelt tanára Besztercebányán, nemcsak a felsorolt helyeken, hanem Sárospatakon is működött. Borgul'a és Svihran előszeretettel csoportosítja adatait úgy, hogy ott is a szlovák, vagy legalábbis a szláv jelleget szuggerálják, ahol erre egyébként semmi ok sincs. Azok a népi felkelések, az uralkodó osztály ellen intézett forradalmi megmozdulások, amelyekről szólnak, minden esetben társadalmi és semmiképpen sem nemzeti jellegűek voltak. Ha a mai szlovák irodalmi nyelv megalkotása (1843) előtt ír valaki „szlovákul", akkor pontosan meg kell határozni, hogy az előbb említett egyházi jellegű „bibliétiná"-ban, Bernolák irodalmi nyelvén, vagy esetleg nyelvjárásban ír-e? Mert ha ez utóbbiban, akkor ez a középszlováknak korai előfordulását jelentené, ennek pedig épp Stúrék irodalmi nyelve előzményei szempontjából igen nagy jelentősége volna! Tessedik híres abc-s könyve viszont nem „szlovákul", hanem „bibliétiná"-ban, tehát az evangélikus szlovákok cseh egyházi nyelvén szól. Zsilinszky Mihálynak ne csak a negatív vonásait hangsúlyozzuk, hanem azt is, hogy apósáról, Haan Lajosról és más - szlovák származású — evangélikus írókról, tudósokról ő írta az első monográfiát; mint az akkori Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium államtitkára (és nem miniszterhelyettese: 115), Mocsáry Lajos közbenjárására 1893-ban ő tette lehetővé, hogy Andrej Kmet' a Muzeálna slovenská spoloCnost-ot' (a Szlovák Múzeum Egyesületet) megalapíthassa 1895-ben, akkor, amikor a szlovák nemzetnek egyébként más kulturális egyesülete az ismert történeti körülmények miatt nem volt.3 Az első magyarországi vasútvonal Pestről nem Bécsbe, hanem Vácra vezetett (90,), s nem 1847-ben, hanem 1846-ban létesítették. A Magyar Hírmondó nem „pesti", hanem pozsonyi folyóirat volt, megjelenését - akárcsak a Pressbuiger Zeitung-ét vagy a Presspurské noviny-ét részben a lőcsei születésű Tállyai Dániel tette lehetővé.4 Fölösleges, hogy tovább soroljuk a könyv elírásait, tévedéseit, tárgyi hibáit. Talán nem is kellene megemlékezni róla, ha a pozsonyi Tatran kiadó nem adta volna ki 5500 példányban. Szeretnénk remélni, hogy ezzel nem akadályozta meg hosszú évekre, hogy a mai Magyarország területén élő szlovák nemzetiségről és történetéről jól felkészült, problematikáját ismerő tudósok tollából színvonalas monográfia jelenjen meg. Sziklay László ' L. tőlünk: A magyar szlavisztika gyermekkorából. In: Visszhangok. Bratislava, 1977. 55. 2Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Bp., 1978. 523. 3 Vö.: Kemény G. Gábor (szerk): Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez Magyarországon a dualizmus korában. II. Bp., 1956. 404. 4Kókay György (szerk): A magyar sajtó története. I. 1705-1848. Bp., 1979. 94-96., 103-105.
