Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Láng Imre: Az Egyesült Államok "új semlegessége" az 1930-as években 48
80 LÁNG IMRE teijeszteni a fegyverkiviteli embargót azon államokra, amelyek egy folyamatban levő háborúba bekapcsolódva hadviselőkké válnak. Az 1935-ös törvény ezt még az elnök diszkrecionális jogának nyilvánította. A szigorítást az Olaszország elleni szankciók kapcsán előálló konfliktusok eshetőségével számolva szavazta meg a Kongresszus. Másrészt a semlegességi törvényalkotás merevségeit ismételten elítélő kormány is felfedezhetett két rendelkezésben a felfogásához közel álló elemet. Az új törvény ugyanis akként módosította az embargóról szóló korábbi előírást, hogy az elnök jkkor köteles azt ^Írendelnil ^am/Áor 'megáWapítja^fiögy hadiállapot van”; ennek eldöntését az 1935-ös 'törvény nem bízta az elnökre. A fogalmazásbeli enyhítéssel bizonyos cselekvési szabadsághoz jutott a kormány. A^kölcsön- és .hiteltilalomról szóló rendelkezés pedig az elnök jogkörébe utídtaa rövid lejáratú kereskedelmi hiteleiTéngedélyezését.8®^, ~ A második semlegességi törvény csupán a jog szférájában juttatta nyugvópontra a semlegesség kérdését, de ezúttal is csak ideiglenes jelleggel. A közvéleményt továbbra is megosztották a semlegességi problematikával kapcsolatos felfogásbeli különbségek, s miközben új nézetek keletkeztek, mások hatóereje csökkent. A végrehajtó hatalom kezdeményezéseinek megismétlődő kudarcai nemcsak az agresszió elleni kollektív fellépés viszonylag szűk táborát gyengítették, hanem azok aktivitását is visszafogták, akik az elnök hatáskörének megnövelése mellett voltak, abban a feltevésben, hogy a gyorsan változó nemzetközi helyzetben az elnök széles körű cselekvési szabadsága lehetővé teszi a szükséges intézkedések megtételét. A közvélemény zöme azonban nem a kollektív nemzetközi akciókban való részvállalást, illetőleg äz elnöki hatáskör kiszélesítését, hanemAháborúba^ sodródás feltétlenül biztos ellenszerének tekintett elszigetelődés fokozását sürgette. A második senúegességfTörvény nyitva hagyta áitratégïâl~fônïoSsàgûlmÿagok kérdését, a kvótarendszer lekerült a napirendről. A közvélemény tudott arról, hogy a kormány tervezete az Egyesült Államok biztonsága szempontjából egyenlőségi jelet tett fegyver és stratégiai anyag közé. A Kongresszus állásfoglalásával szembeni elégedetlenséget bizonyította, hogy az AFL szakszervezeti szövetség elnöke, egyes békeszervezetek, valamint a National Grange nevű farmerunió a stratégiai anyagok totális exporttilalmát követelte, túlmenve a kormány koncepcióján^ A nézetkülönbségek továhhálóséba semlegességi problematika differenciálódása a törvény hiányos voltára figyelmeztetett. Roosevelt az „erkölcsi embargót” továbbra is érvényben levőnek nyilvánította,81 megállapításának azonban csak a kongresszusi döntéssel való szembenállás demonstrálása tekintetében volt jelentősége. Az elnök 1936. június 20-án visszavonta az olasz—etióp háborúra vonatkozó, a semlegesség törvény alapján kiadott intézkedéseket. Ezzel egyidejűleg megszűnt az „erkölcsi embargó”. ••Kiemelés tőlem. L. I. - A törvény szövegét 1. The Statutes At Large. Vol. 49. Part 1. Washington, 1936. 1152—1153. Egy rendelkezés mentesítette a törvény hatálya alól azon amerikai köztársaságokat, amelyek Amerikán kívüli államok ellen viselnek hadat Szövege a Latin-Amerikával való kapcsolatok különleges elbírálását deklarálta. A második semlegességi törvény előkészítő munkálataira és a törvénytervezet vitáira 1 .Hull: i. m. 460 —466Divine: i. m. 134—157. '1 Hull: i. m. 467.
