Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Láng Imre: Az Egyesült Államok "új semlegessége" az 1930-as években 48
AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK „ÚJ SEMLEGESSÉGE” AZ 1930-AS ÉVEKBEN 81 Az embargópolitika és a spanyol polgárháború. Az állandó semlegességi törvény Az 1936. július 17-én kirobbant Franco-lázadás új helyzet elé állította Washingtont. Ezúttal nem országok közti konfliktussal, hanem nemzetközi bonyodalmak veszélyét hordozó polgárháborúval kapcsolatban kellett határoznia az Egyesült Államok álláspontjáról. A State Department az Egyesült Államok spanyolországi és más európai országokban működő diplomáciai misszióitól kapott jelentésekből tájékozódott a polgárháború első heteinek eseményeiről, Blum francia és Baldwin brit miniszterelnök londoni tárgyalásairól, az egyes kormányok nézeteiről. Franciaország washingtoni ügyvivője augusztus 4-én közölte Hull-lal, hogy kormánya a be nem avatkozás politikájának érvényesítését javasolta az angol és az olasz kormánynak. Az amerikai nagykövetségektől érkezett táviratok arról értesítették a State Departmentet, hogy a francia kormány azonos értelmű javaslatot tett a német, szovjet, belga, portugál és lengyel kormánynak. Hull az információk mérlegelését követően úgy határozott, hogy tájékoztatni kell a spanyolországi nagykövetséget és konzulátusokat az Egyesült Államok álláspontjáról. A State Department augusztus 7-i távirata leszögezte, hogy fegyverkiviteli embargó nem rendelhető el az adott helyzetben, mert a semlegességi törvény csak országok közti háborúk esetére vonatkozólag intézkedik, s az amerikai kormány „természetesen skrupulózus módon tartózkodni fog a sajnálatos spanyol helyzetbe való bárminő beavatkozástól. Hisszük, hogy az amerikai állampolgárok... hazafiasán tiszteletben tartják a jól ismert amerikai politikát”.82 A State Department 1936. augusztus 11-én nyilvánosságra hozta a távirat szövegét. Az Egyesült Államok kormánya ezzel a lépéssel elkötelezte magát a francia kezdeményezésű benemavatkozási politika mellett, kifejezésre juttatván, hogy döntését ezúttal is az európai állásfoglalásoktól függetlenül hozta meg. A State Department az 1933. decemberi montevideói konferencián létrejött egyezményben rögzített benemavatkozási formulát8 3 használta fel a spanyol polgárháborúval kapcsolatos amerikai álláspont meghatározásához. Az augusztus 11-i közlemény szövegéből kitűnt, hogy mivel a semlegességi törvény nem ad módot a polgárháborút vívó Spanyolországba irányuló fegyverexport megtiltására, a kormány az amerikai állampolgárok hazafíságára apellálva, a rájuk gyakorolt nyomással kívánja helyettesíteni az embargót. Washington ismét az ..erkölcsi pmSürgnhn?” folyamodott, de ez csak nevében és érvényesítésének módjában emlékeztetett az olasz-etióp '^’háború idején bevezetett gyakorlatra. A kormány most is a törvényes lehetőség hiánya miatt alkalmazta, és formálisan ezúttal is mindkét félre érvényesítette. A spanyol polgárháború kapcsán bejelentett „erkölcsi embargó” azonban nem a stratégiai fontosságú anyagok többletexportjára, hanem a fegyver-, lőszer- és Hadfelszerelési szállítmányokra vonatkozott, s minthogy^Franco kezdettől fogva az_olaszj5s a német kormány jelentőskatonai támogatásában részesült az amerikai intézkedés voltaképp kizárólag az önvédelmi harcát vívó_spanyol köztársaság ellen irányult. A polgárháború első heteiben számos amerikai repülőgépgyár szándékozott eladási szerződést kötni a spanyol kormánnyal. Az üzleti érdekek azt kívánták tehát, hogy * 2Uo. 476-478. ,3A formulát 1. az 52. lábjegyzetében. 6 6 Századok 1983/1
