Századok – 1983

TANULMÁNYOK - Láng Imre: Az Egyesült Államok "új semlegessége" az 1930-as években 48

AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK „ÚJ SEMLEGESSÉGE” AZ 1930-AS ÉVEKBEN 77 alkotta meg a semlegességi törvényt, hogy az nem adott lehetőséget a nem fegyver jellegű, de a modem háborúban nélkülözhetetlen anyagok (elsősorban az olaj) exportjának megtiltására. A Nemzetek Szövetsége felelősségének mérlegelésénél mindamellett nem hagyható figyelmen kívül, hogy az embargó-listából kihagyott anyagok alternatív be­szerzési lehetősége az Egyesült Államokból jelentősen befolyásolta a koordinációs bizott­ságot, valósággal ürügyet teremtve annak említett állásfoglalása számára. Amikor a bizott­ság 1936. január második felében ismét összeült, továbbhaladt a megkezdett úton: levette a napirendről a szén, vas és acél embargó alá helyezésének ügyét, arra hivatkozva, hogy a statisztikai adatok tanúsága szerint nem lenne hatékony az exporttilalom. A fő kérdés, az olaj, továbbra is vizsgálati téma maradt. Egy kiküldött szakértői bizottság február 12-i jelentése arra a következtetésre jutott, hogy embargó esetén legfeljebb három és fél hónapig lennének elegendők az olasz tartalékok, s a tilalom hatékonyságát nem veszélyez­tetnék az amerikai szállítmányok, feltéve, ha azok nem haladják meg a „normális” szintet. A jelentést megküldték a népszövetségi tagállamoknak — márciusra már megpecsételődött Etiópia sorsa.7 5 Az „erkölcsi embargó” nem pótolhatta a törvényes felhatalmazás alapján foga­natosított kormányintézkedéseket. Mivel ilyenek nem voltak, az amerikai exportőrök kihasználhatták az olasz agresszió kínálta üzleti lehetőségeket? Az „erkölcsi embargó” "•eredménytelenségének legkifejezőbb mutatója az olajexport alakulása volt: az amerikai olajkivitel értéke 1935 novemberében 50 százalékkal haladta meg az előző havit, egy másik adat szerint Olaszország 1934-ben az Egyesült Államok olajexportjának 6,4 száza­lékát, 1935-ben már 12,5 százalékát vette át.76 Hull is kénytelen volt beismerni, hogy "* jelentősen nőtt a fegyverek és lőszerek gyártásához szükséges anyagok exportja Olasz­országba.77 Az „erkölcsi embargó” kapcsán előállt visszás helyzet logikus következ­ménye volt, hogy az exporttilalom alá nem eső áruk prohlematikája az új semlegességi törvény előkészítő munkálatainak középpontjába került. A State Department arra az álláspontra helyezkedett, hogy az ^erkölcsi embargó" "koncepcióját törvényerőre kell emelni: az új törvény engedélyezze a kiválasztandó áruk hadviselőknek szánt, békeszinten maradó exportját, de tiltsa meg a többletkivitelt. Hull azon a nézeten volt, hogy a „normális” (vagyis a háborút megelőző néhány év átlagos exportszintjét meg nem haladó) kivitel engedélyezése esetén nem érheti az Egyesült Államokat a kereskedelmi szerződések megszegésének a vádja.78 Hull és munkatársai a törvényelőkészítési munkák folyamán úgy ítélték meg a kongresszusi légkört és a közhangulatot, hogy nem lenne helyes újból napirendre tűzni a ,5Uo. 663-665., 674-676. - Meg kell jegyezni, hogy a State Department 1935. augusztus 7-én elutasított semlegességi törvénytervezete sem irányzott elő stratégiai fontosságú anyagokra vonat­kozó exporttilalmat 16 Divine: i. m. 130.; W. H. Shepardson - W. CL Scroggs; The United States in World Affairs. An Account of American Foreign Relations 1936. New York, London, 1937. 231-232. 7 ’’Hull: i. m. 460-461. 7*A külügyminiszter e felfogásában szerepet játszott az a tény, hogy az olasz kormány Rosso washingtoni nagykövet útján tiltakozást jelentett be az amerikai kormány nyilatkozatai, különösen Hull november 15-i megállapításai ellen, s az utóbbiakat az érvényben levő 1871. évi amerikai-olasz szerződés betűjével és szellemével ellentétesnek minősítette. Hull 1935. november 22-i feljegyzését 1. FRUS 1935. Vol. L 826-833.

Next

/
Thumbnails
Contents