Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Láng Imre: Az Egyesült Államok "új semlegessége" az 1930-as években 48
78 LÁNG IMRE semlegességi törvényhozás alapkérdését: a fegyverkiviteli tilalom elrendelésére vonatkozó elnöki diszkrecionális jogkört. Ebben az állásfoglalásban közrejátszott az a körülmény, hogy 1936 elnökválasztási év volt; a korábban sok vihart kavart kérdés felelevenitése feltehetőleg újabb vitákat robbantott volna ki, rontva ezzel Roosevelt esélyeit. Az elnök cselekvési szabadságának kérdése áttevődött a stratégiai fontosságú anyagőlT terére. A ^ - State Department tervezete az elnök hatáskörébe utalta az Hyen anyagok kijelölését, továbbá adnak eldöntését, hogy mikor intézkedik ezek többlet-exportjának betiltásáról, és jpilyen időszakot Vesz alapút à „normális” színvonal megállapításához. A stratégiai ^fontosságú anyagoKTcvótarendszerével kapcsolatos javaslatoknál a pártatlanság elve érvényesült. A State Department nem kockáztathatta meg annak a felvetését, hogy az elnök legyen jogosult eldönteni: melyik hadviselőt sújtja a vonatkozó anyagok exportjának békeszintre korlátozásával. Az 1935. december végére elkészült tervezetnek volt még egy új eleme: a State Department^javaslatot tett, ugyancsak a pártatlanság szellemében, a ... hadviselők .kölcsönigényei kielégítésének tilalmára, A tervezet egészének megítéléséhez annak a figyelembevétele szükséges, hogy a State Department feladata az állandó jellegű és általános érvényű törvény előkészítése volt. A munkálatok végtermékét ebben az összefüggésben vizsgálva megállapítható, hogy a _<prwgft iHrtnigr»?TMeltávolodtak a kor*. mány eredeti célkitűzésétől. Az 1935-ös törvifly fegyverkiviteli embargó-rendelkezését r- változatlanuThagyô és a pártatlanság elvén alapuló többi tilalmat előirányzó tervezet az „új semlegesség” koncepcióját látszott tükrözni. Úgy tűntT hogy a State Department magáévá tette azt a felfogást, amely szerint a küfdSöldrkonfliktusoktól való távolmaradás ' biztositéká~F7íadvisiIéshez szükséges fegyverek, kölcsönök és (kvótán felüli) stratégiai anyagon "megtagadása a jiábjJfúziHelektől.-A^eiyezEtben nem jelentkezetrizagrésszór 1 'TnegfékezéséneiC'szándéka. Mégis, a stratégiai fontosságú anyagokkal kapcsolatos elnöki"“ jogkör tervëTTamondaflanuI, a szándék továbbélését-jelezte. A tervezet kidolgozói az olasz-etióp háború precedenséből kiindulva olyan erőviszonyokat, gazdasági adottságokat, szituációkat feltételeztek, amelyek mellett a céltudatosan kiválasztott stratégiai anyagok többlet-exportjának tilalma voltaképp a mindenkori agresszort sújtaná. A feltevésekre épített, bizonytalansági tényezőket hordozó elgondolás nem pótolhatta a nyíltan agresszorellenes intézkedések tervét. Miután a diszkrecionális jogkör ügyéhez nem lehetett hozzányúlni, a tervezet készítői kénytelenek voltak beérni az elnök számára valamelyes mozgási szabadságot előirányzó javaslattal. *_A-t#rve7et T93o. lantrár 3 dn került a-Kongresszus elé, A kormány korábbi törekvéseivel tisztában levő törvényhozók könnyűszerrel megállapíthatták, hogy a State Department a fegyverkiviteli embargót illetően elfogadta a pártatlanság elvét, tehát visszavonult, és a védekezés pozíciójába került. Ennek felismerése meghatározta a vita irányát: a kormánnyal szemben álló erők az előterjesztés központi kérdésére«^ stratégiai, _fontosságú anyagok többletexportjának tilalmára koncentrálták támadásukat. Hull erőteljesen képviselte a kormány álláspontját~á^zérfátus külügyi bizottságában. Taktikáját arra a meggondolásra alapozta, hogy az érveket célszerű az 1935-ös törvényből levezetni, és arról meggyőzni a bizottságot, hogy a kormány a törvényt kívánja teljessé tenni. Annak érdekében — mondotta —, hogy az Egyesült Államok kívül maradhasson a háborún, ki kell terjeszteni a törvényt a hadviseléshez nélkülözhetetlen anyagokra, máskülönben „elzárjuk a hadviselők előtt a főbejáratot..., de nemcsak a hátsó kaput hagyjuk nyitva,
