Századok – 1983

KÖZLEMÉNYEK - Bollmann Györgyi: A "felvilágosult konzervatív" - Pjotr Valujev 822

A „FELVILÁGOSULT KONZERVATÍV" PJOTR VALUJEV 825 szellemeskedni, célozva a kivégzett Muravjov-Aposztolra és a dekabrista mozgalomban részt vett Muravjovokra, mondván : „én nem azok közül a Muravjovok közül Való vagyok, akiket akasztanak, hanem azok közül, akik akasztanak!" — Jelen vizsgálódásunk szempontjából sem elhanyagolható, hogy ez a miniszter milyen ember. Hiszen kemény, antihumánus volta környezetét is befolyásolja. Valujev politikai beállítottságára feltételezhetően nemcsak átmeneti hatással volt, de bizonyos értelemben alakította is azt. Minthogy ekkor még naplóját nem rendszeresen vezette, Valujev politikai nézeteinek alakulását az 1858-ban elkészült analízisén keresztül kövessük nyomon „Gondolatsor a parasztkérdésről" címmel a probléma rendkívül mérsékelt megoldását dolgozta ki. Szerinte átszervezhető a jobbágyrendszer, mégpedig két fázisban. A folyamat leglényegesebb eleme a fokozatosság. Az átalakulás első periódusában „a földesúr kezébe kerülhet néhány, eddig a kormányzatot megillető jog, pl. birtokának határain belül a rend fenntartásának joga. így a rendszer elismeri, hogy az uralkodó és a lakoság közötti közvetítő instancia a földesúr". Ha a földesúrra volna panasza valakinek, az ne a tisztviselőkhöz, hanem a földbirtokosokból álló, speciális fórum elé viheti az ügyet. „Természetesen ezek ritkán lesznek elfogulatlanok, de a csinovnyikok között is alig találunk kormányhű beosztottat." A faluközösségre is átruházható bizonyos jogkör, de Valujev itt beiktat egy megszorítást: az obscsina döntése - (mondjuk arról, hogy ki menjen katonának, ki kaphat felmentést valamilyen szolgáltatási kötelezettség alól, vagy melyik család milyen földet műveljen stb.) — csak a földesúr jóváhagyása után léphet hatályba. A második szakaszban, az úgynevezett végrehajtás során, zajlik majd a jobbágyrendszer feloldása. A parasztnak a földesúrral szembeni kötelezettsége azonban ekkor sem szűnhet meg. Ebben a periódusban lehet áttérni a termény- vagy pénzszolgáltatásra, és a parasztok jogot kapnak bizonyos feltételek között egyik birtokról a másikra költözni. A második fázisban lehetnek már nem nemesi származásúak is teljes jogú ingatlantulajdonosok ... „Vezérlő szabályunk, hogy a földnek csupán használati joga kerülhet az obscsina birtokába, minthogy a földtulajdonnak magánkézben kell lennie." Már a konzervatív nemesség tekintélyes része is belátta, hogy nagyszabású változásokra érett Oroszország, azonban úgy vélte, hogy amennyire lehetséges, a reformok megvalósítását el kell húzni. Ezt az óhajt visszhangozta Valujev, amikor az egész folyamatnak — sem teljességében, sem szakaszonként — nem szabott határidőt. Nos, a szerzőnek ez a mérsékelt, konzervatív hangvétele emlékezetes marad a nemesi köztudatban olyannyira, hogy kerrierje szempontjából meg is lesz az áhított eredménye. De lássuk előbb Valujev pálfordulását! Kétségtelen, hogy ehhez az uralkodó intenciózus viselkedésére volt szükség. Még Herzen is felidézi a Kolokol-ban azt az estélyt, ahol a várható, a nagy földcsuszamlásról így meditál a cár: Uraim — mondotta II. Sándor a moszkvai nemesség körében —, számunkra kedvezőbb, ha a változásokat felülről idézzük elő, mintha alulról indulnának! Minden bizonnyal a cári álláspont hatására, Valujev is bírálni kezdi a jobbágytartókat. Felhagy eddigi konzervativizmusával, és saját szóhasználatával élve, „vitorláit szélirányba fordítja"! (Igaz, hogy ezt a kifejezést ő saját főnöke, a már említett „Akasztó"-Muravjov elvtelenségének jellemzésére használja.) Feltehetően a cár utasítására, 1859 nyarán „Egy nézet a parasztkérdésről" címmel új elemzést állít össze. Nem, ő hallani sem akar olyan mélyreható liberalizálásról, amely már régen megfogalmazódott az orosz polgárosodás híveiben. Csakhogy a cár a kézbentartott változtatás híve, ezt még a racionális Valujev is el tudja fogadni: a birodalom