Századok – 1983

KÖZLEMÉNYEK - Bollmann Györgyi: A "felvilágosult konzervatív" - Pjotr Valujev 822

824 BOLLMANN GYÖRGYI számolókat: jelentéseinkben az áll, hogy mindenütt minden lehetségest megtettünk, .. . mindenben sikert arattunk, ... és ha még nem történt meg, bizonyos, hogy fokozatosan nálunk is honos lesz a rend. — így a beszámoló jelentéseink. Ha azonban a dolgok mélyére nézünk, és a lényeget elválasztjuk a papírburoktól, vagyis azt, ami van, attól, ami a látszat, igencsak ritkán találunk biztos talajra. A csillogó felszín alatt korhad a mély." A kormány más hibáiról szólva bírálja azt a romlott légkört, amelyben „... minden külön utasítás nélkül is ellenszenv és megvetés a gondolkodás osztályrésze. A hatalom gyámkodása a kiskorúak felett" ... mármint az állampolgárok felett, akiknek megalázása kifejeződik az útlevélkiadásban is, amelynek korlátaival „Őfelsége több mint 60 millió alattvalóját tartja háziőrizetben". Az állami hivatalokban csak „a megszokott közöny van mindaz iránt, amit Oroszország gondol, érez vagy tud". A Töprengések írója zárszavában fennkölt, de nem konstruktív: „nálunk oly könnyű elhinteni a jónak magvait! Az orosz elme oly fogékony és az orosz szív oly nemes! A kormányzat így szólhatna a néphez: most már tartson össze minket az igazság, és hasson az ősi címer jelmondata »Az észhez távlatok kellenek« !" így a tanulmány. Ennél konkrétabb elképzeléseit naplójában veti papírra: „1855. okt. 20. Ami nálunk mihamarabb kívántatik: 1. a cenzúra átszervezése; 2. a hivatali költségvetések közhírré tétele. Meg kell szüntetni a pénzügyek áthatolhatatlan titokzatosságát; 3. ipari erőink röghözkötöttségének felszámolása. A vasúti és a hajóforgalomban stimulálni kell a magánvállalkozásokat. Az említettek sorrendisége véletlenszerű, de közvetlen vagy közvetett következményei miatt mind fontos. A leglényegesebb, hogy néhány alapelvet életbe léptessünk, úgymint a keresztény igazságoságot, a lelketlen formalitások helyett igazi közigazgatást, a személyiség megbecsülésével összefonódott erkölcsi méltóságot ..." Igaz, hogy Oroszországban már számos kortársa érti, hogy minden bajnak a forrása a jobbágyrendszer. Az is igaz, hogy Valujevnél meg sem fogalmazódik ez a mindent átható krízis. Mégis, mint művelt gondolkodó, messze kimagaslik a főtisztviselői karból. És még valami: Valujevnek már akkor van stílusa; ő nem a kívülről jövő fitymáló hangján, sem nem a szemben álló becsmérlő dühével heveskedik. Valujev a hatalom birtokosának féltő gondjával, a szó szoros értelmében belülről latolgatja a lehetőségeket, a cári rendszer megőrzésének lehetséges feladatait. Fontos a monarchia és benne a saját sikere. A Töprengések kézzel írott példányai gyorsan terjedtek. Volt olyan fővárosi hivatal, ahol speciális körlevél foglalkozott Valujev egyes „megbotránkoztató" kitételeivel: így a formalitásokra, a hivatalossá vált hazugságokra vonatkozókkal. Arról ugyan nincsenek pontos értesüléseink, hogy az időközben trónra lépett ifjú П. Sándor hogyan vélekedett a Töprengésekről, az azonban bizonyosnak látszik, hogy az uralkodó nem osztotta az állami hivatalnokok felháborodását. Minthogy értékelte a szerző alattvalói odaadását, a cár 1858-ban kinevezte Valujevet az Állami Javak Minisztériumának II. osztálya élére. A következő esztendőben ő lesz a III. (a mezőgazdasági-) osztály igazgatója, valamint a Minisztérium Tudományos Tanácsának az elnöke is. A művelt, ambiciózus tisztviselő szinte nélkülözhetetlen munkatársa lett főnökének, az Állami Javak miniszterének, Mihail Muravjóvnak. Egyébként Muravjov később, a Legfelső Vizsgálóbizottság elnökeként, büszkén viselte az „Akasztó" gúnynevet. Szeretett