Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Bollmann Györgyi: A "felvilágosult konzervatív" - Pjotr Valujev 822
A „FELVILÁGOSULT KONZERVATÍV" PJOTR VALUJEV 823 Álljunk meg hát a napló ez utolsó hangjainál, és nézzünk vissza a kezdet felé. Hogy is volt csak? * Valujev udvari kamarás tekintélyes ősök emlékét őrző, előkelő családjában 1815 szeptemberében megszületett Pjotr. Az otthoni művelt, igényes miliő, a nevelők és házitanítók kifogástalan indíttatást nyújtottak a gyermeknek. Az eszes ifjú kezdeti karrierje nemcsak sikeres tanulmányaival, de feltehetően I. Miklós moszkvai tartózkodásával is kapcsolatba hozható: 1831 telén a cár tiszteletére rendezett bálokon, összejöveteleken feltűnt a „mintaszerű" fiatalember, és az uralkodó pétervári udvari szolgálatra rendelte. Pályája elején az is sokat jelentett Pjotr Valujev számára, hogy az udvarnál nagy rokonszenvet élvezett első feleségének édesapja, gróf Vjazemszkij. Apósa költő volt, akinek házában Puskinnal is megismerkedett. Irodalmi barátságuk maradandó emlékeként tudhatjuk, hogy Puskin „A kapitány lánya" című művében Grinyovot - Valujevről mintázta meg. A 30-as évek végén, már hadapródként, szoros kapcsolatba került a „Tizenhatok köre" néven ismert, pétervári arisztokrata fiatalok ellenzéki csoportjával. A világ gondjairól, fejleményeiről éjszakai vitákba merülvén Valujevnek igazán nem juthat eszébe, hogy - majdani belügyminiszterként — hasonló összejöveteleket ő nem fog megtűrni. Azt sem sejthette, hogy a Tizenhatok egyike, a kaukázusi ezred különös tisztje, Mihail Lermontov tragikus zseniként végzi nemsokára. ... Mint ahogyan azt sem tudhatta előre, hogy saját pályáját körbéli barátja, Suvalov fogja megtörni, amikor a rendőrfőnök Suvalov majd más belügyminisztert akar közvetlen felettesének. Sok van tudva, a jövendő nincs tudva!1 - tartja a Balti-tenger vidékén a régi mondás... A rigai főkormányzó mellett 1845-ben lép szolgálatba Valujev, és hamar ráhangolódik a baltikumi németes szokásokra. Az európai nyelvek birtokában mindenkivel szót ért, a helyi nemeség hamarosan szimpatizál vele. Részt vesz a parasztokról szóló új törvénygyűjtemény kidolgozásában, bekapcsolódik a közigazgatási és kereskedelmi tervezetek munkálataiba is. A cári rendszer korlátolt tisztviselői gárdájából hamarosan kitűnik ez az eszes, művelt és nem kevésbé becsvágyó fiatalember. A hivatalos elismerés sem marad el; új beosztás, rangok, kitüntetések tanúsítják ezt. Amikor a krími háborúval sok tevékeny elmélkedő számára bizonyossá vált, hogy a. jobbágyrendszer „végzetesen káros", Valujevben így vetődik fel a kérdés: hol tart Oroszország, és ezután mi lesz vele? Tanulmányt ír „Egy orosz töprengései 1855 második felében" címmel. „... vajon kedvez-e Oroszország mai felépítettsége a szellemi és az anyagi erők fejlődésének? " Válasza a keserű kritika hangján szól: „rendszerünk egyik ismérve, hogy úton-útfélen híján vagyunk az igazságnak,... vagy: a kormányzat, bár saját eszközeiben már nem bízik, minden mást mégis megvet. Nálunk a hatóság tevékenysége lényegében kimerül az adminisztráció megszámlálhatatlan variációjában, így biztosítjuk magunknak a mindenható hazugságot. Vegyük csak szemügyre például az éwégi be-1 Hunfalvy Pál: Utazás a BaJt-tenger vidékein. 1875. 8*
