Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Babanászisz Szteriosz: Az 1821-es görög forradalom és a kapitalizmus fejlődése Görögországban 804
AZ 1821-ES GÖRÖG FORRADALOM 811 követő anarchiát kihasználva, a három „védnökhatalom" - Anglia, Franciaország és Oroszország - rákényszerítette Görögországra az abszolút monarchiát az általuk választott bajor származású Ottó herceggel, mint királlyal az élen. Ugyanakkor az 1832 májusi egyezménnyel a Porta is kénytelen volt elismerni a görög állam függetlenségét. A fenti rövid áttekintésből is kitűnik, hogy a forradalom vezető ereje a születőben lévő görög burzsoázia volt, amely nemzeti piacra törekedve magáévá tette a nemzeti és a polgári ideológiát. A forradalom fő tömegeit azonban a parasztok és a tengerészek képezték, akiket áthatottak a nemzeti és társadalmi felszabadulás eszméi. Ilyen körülmények között a görög forradalom kettős jellegű volt: nemzeti és egyben polgári demokratikus forradalom volt; egyidejűleg tűzte ki céljául a nemzeti függetlenség kivívását és a feudalizmus felszámolását, a paraszti, ill. földkérdés megoldását. A görög forradalomra is jellemző a nemzeti függetlenség, az állami szuverenitás és a tőkés társadalmi átalakulás egyidejű, összekapcsolódó megvalósulása, továbbá az átalakulás késése és következetlensége. Ennek következtében a forradalom után folytatódott és felgyorsult a kapitalizálódás, de ez a folyamat torz formákat öltött. A forradalom közvetlen hatását a továbbiakban a két, ill. három alapvető probléma alakulásán keresztül vizsgáljuk. Az 1821-es görög szabadságharc biztosította Görögország egy részének nemzeti függetlenségét, létrehozta az újgörög államot és az egységes nemzeti piacot. De nem oldotta meg következetesen a nemzeti függetlenség és szuverenitás problémáját. Görögország már a forradalom első éveitől függő helyzetbe került a külföldi tőkétől. Ezen túlmenően a létrejött görög nemzeti állam csonka állam volt, tekintve, hogy a görög területek egy részének felszabadítása a török elnyomás alól később történt csak meg. Jellemző ebből a szempontból, hogy az újgörög állam egy mindössze 47 516 km2 területen jött létre 753 400 lakossal. Területe, ill. lakosainak száma 1870-ben (a Ioni-szigetek 1864. évi hozzácsatolásával) 50 211 km2-re, ill. 1 457 894 főre, 1889-ben (Thesszalia és Arta 1881. évi felszabadításával) 63 603 km2-re, ill. 2 187 208 főre, és 1920-ban (Macedónia, Epirosz és Trácia hozzácsatolása után) 127 000 km2-re, ill. 5 016 889 főre növekedett.19 A külföldi függőséget fokozták a külföldi kölcsönök és az ezekkel járó eladósodás. Görögország a legelső modern kölcsönfelvevő országok közé tartozott, ami a sajátos politikai, nagyhatalmi erőviszonyok következménye. Az 1821-es forradalom első időszakától kénytelen volt ismételten külföldi állami kölcsönöket felvenni. A kölcsönfelvétel közvetlen okai, ill. céljai között szerepelt a gyakori állami költségvetési deficit kiegyenlítése, az állami hadi- és egyéb kiadások fedezése, továbbá - kisebb mértékben - a gazdaság helyreállítása éa fejlesztése. Ezen igyekezetében Görögország azonban a nemzetközi tőke legrosszabb spekulációs törekvéseivel találta magát szemben; a nagy bankok kizsákmányolásának tárgyává vált, és négyszer volt kénytelen fizetésképtelenséget jelenteni. Az 1821 és 1893 közötti időszakban Görögország hivatalosan 750 millió aranyfrank névértékű kölcsönt vett fel; ebből azonban a görög állam kasszájába a valóságban csak 350 millió aranyfrank, vagyis a felvett kölcsönnek kevesebb mint a fele folyt be. A névleges értéknek mindössze 6%-át fordították termelési célokra.2 0 A külföldi hitelek 1893 és 1898 között tovább növekedtek. 1898 és 1910 között e folyamat lelassult, hogy az 1 'Statistical Yearbook of Greece 1978. Athén, 15. 2 0Angelopulosz, A.: To ikonomiko provlima tisz Elladasz. Athén 1945, 21.
