Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Babanászisz Szteriosz: Az 1821-es görög forradalom és a kapitalizmus fejlődése Görögországban 804
812 BABANÁSZISZ SZTERIOSZ 1910-es években újból felgyorsuljon. A felvett kölcsönök összege 1894 és 1914 között 635 millió aranyfrankot tett ki.21 Görögország egyike volt a legeladósodottabb országoknak. Erre utal, hogy az I. világháború előtt az egy főre jutó államadósság összege 328,0 francia frank volt, míg Romániában 299,0, Szerbiában 238,8 és Bulgáriában 149,2 frankot tett ki.2 2 A görög állam a külföldi kölcsönök tetemes részét katonai kiadásokra, a háborúk finanszírozására fordította. Az ilyen improduktív felhasználás volt az egyik oka annak, hogy nem tudta visszafizetni a kölcsönöket. A másik ok a törlesztések állandóan növekvő összege volt. A külföld felé történő eladósodás egyik legsúlyosabb következménye az volt, hogy a külföldi kölcsönök törlesztése elszívta a görögországi felhalmozás jelentős hányadát. Például 1830 és 1860 között Nagy-Britannia és Franciaország a görög állam bevételeinek 30%-át kapták meg kölcsöneik fejében. A külföldi kölcsönök törlesztési összege a nemzeti jövedelem alábbi százalékait képviselte: 1830-ban 6,89ÍK>t, 1878-ban 4,8%-ot és 1912-ben 5,29?rOt. Görögország a 19. század végéig felvett kölcsönei reálértékének háromszorosát fizette vissza.2 3 A forradalom nem oldotta meg a földkérdést sem. Annak ellenére, hogy a törökök kezében levő földeket az állam nacionalizálta, radikális földreform nem valósult meg a 19. század folyamán. A forradalom után az ország művelhető földterületének mintegy a fele az elöljárók, a földbirtokosok kezébe került, miközben a parasztok öthatoda föld nélkül maradt.2 4 A parasztság függő helyzetben volt, súlyos adókat kellett fizetnie, és vidéken az önkényeskedés, az elnyomás voltjellemző. A feudális viszonyokat csupán Görögország egy részében (elsősorban Peloponnészoszban) számolták fel többé-kevésbé következetesen. A többi területeken azonban hosszú időn keresztül uralkodtak a mezőgazdaságban a félfeudális viszonyok. Még 1862-ben is állami tulajdonban volt a gabonaföldek 35%-a, a szőlő- és mazsolaföldek 75%-a és az olajfák 87%-a.2 5 A nagy földbirtokok túlsúlyát jól szemlélteti az a tény, hogy a földesurak, az állam és az egyház nagy földbirtokai még 1910-ben is az összes görögországi földterület 609^át tették ki. A nagybirtok tényleges gazdasági szerepe meghatározó jelentőségű volt. Ez abból fakadt, hogy a nagy földbirtokokon állították elő a mezőgazdasági exporttermékek döntő hányadát, s a földbirtokosok ellenőrizték azok exportját. Ezek a termékek az összes mezőgazdasági termelés l/4-ét-l/3-át képviselték (1867-ben 28%-át). Ez az ágazat a legfontosabb tényezője volt az áru- és pénzviszonyok fejlődésének, a tőkefelhalmozásnak és az állami devizabevételeknek a szóban forgó időszakban. A görög tőkésosztály egy része éppen a mezőgazdasági exporttermékek termelésével és értékesítésével foglalkozó földbirtokosokból fejlődött ki.26 Az állami földterületeket bérlő parasztok által művelt átlagos földterülete 0,5 hektár volt, és ezeknek 20%ros bérleti díjat kellett fizetni. Emellett a parasztság egy része tizedet Fizetett az államnak, ill. a földbirtokosoknak.2 7 21 Iannitszisz, К. A.: I xenesz ameszesz ependiszisz ke i diamorfoszi tisz neoellimikisz ikonomiasz (1830-1932). „Epitheoriszi Kinonikon Erevnon", 30-31. 236. 2 2 Berend T. Iván-Ránki György: i. m., 184. 23 Moszkof, K,:i. m., 160-161., 167. 2 4 Szvoronosz, G. N.: i. m., 72. 2 5 Moszkof, K.: i. m., 140-142. 26 Filiasz, K- i. m., 130-132. 2 7 A Sziderisz: Georgiki politiki tisz Elladosz (1833-1933). Papadojánnisz Kiadó, Athén 1934, 30-31.
