Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Baksay Zoltán: A munkanélküliség esetére szóló kötelező' biztosítás és a munkanélkülisegély kérdése az ellenforradalmi Magyarországon 741
794 BAKSAY ZOLTÁN tömegmegmozdulásához.23 5 A KMP-nek a tüntetésre kiadott követelése a következő volt: heti 16 pengős munkanélküli segély, ingyenes lakás és közszolgáltatások, ingyen vasút- és villamosjegy, zálogtartozások eltörlése, harc a 7 órás munkaidőért. A munkanélküliség kérdésében tehát a KMP követelései változatlanok maradtak. Követeléseiket a párt a röpcédulák ezrein terjesztette és népszerűsítette. A kormány, hogy leszerelje a készülő tüntetést, a rendőri intézkedéseken túlmenően sürgősen közölte a kereskedelmi miniszteren keresztül, hogy a kormány közmunkákat adott ki, 29 millió pengőt a falvak villamosítására, 20 milliót a BSZKRT-nak, 12 milliót a budapest—hegyeshalmi vonat villamosítására. Ezek az ígérgetések a munkanélküliekre teljes egészében hatástalanok voltak.23 6 1930. november 1-én a KMP éhségtüntetést készített elő, és ebből az alkalomból is meghirdette a munkanélküliekkel kapcsolatos követeléseit. Ez a követelés, illetve program nagy vonalakban megegyezett a korábbi, 1930 januárjában kiadott tézisekkel, de egy-két vonatkozásban kibővítették azokat. A munkanélkülieknek családtagonként fizetendő pótlék összegét a korábbi 2,50 P helyett 5 Pengőben jelölték meg. Új követelés volt a közmunkák megindítása „a tőkés profitvadászok kizárásával". Követelte továbbá a KMP a Munkanélküli Egységbizottságok szabad megválasztását, a letartóztatott szeptemberi tüntetők szabadonbocsátását, a boletta megszüntetését. Igen élesen támadta a KMP a szociáldemokratáknak a munkanélküli biztosítás megvalósítására és a közmunkák szervezésére vonatkozó követeléseit.2 3 7 A KMP-nek ez a bírálata a munkanélküliség elleni biztosítás és a közmunka kérdésében nem volt helytálló, mert bár a munkanélküli segély biztosítása valóban a legjobb megoldás lett volna a munkások számára, s a terheket teljes egészében az állam viselte volna, megvalósítására nem volt reális lehetőség. A nálunk jóval gazdagabb országok közül is csak egy-két helyen adtak munkanélküli segélyt a rászorultaknak. A munkanélküli biztosítás sokkal inkább reálisabb program volt, mint a munkanélküli segély, de nálunk még ez is túl radikális igénynek számított a kormány és a tőkések szemében, és ez sem valósult meg. Munkanélküli segélyt pedig 1918-at és 1919-et kivéve — amikor szénpénz címén a munkások rendszeres havi segélyt kaptak —, sohasem fizettek Magyarországon, még a felszabadulást követő időszakban sem. A közmunka pedig alkalmas eszköz volt a munkanélküliség csökkentésére, világszerte alkalmazták, és a felszabadulás után Magyarországon is a fő módszere volt a munkanélküliség enyhítésének. A KMP bírálata tehát a pártharcot szolgálta, de nélkülözte a realitást. A KMP Központi Bizottsága is kénytelen volt elismerni 1931-ben, hogy a párt tagjai közül egyesek „maguk sem hittek abban, hogy a fasiszta diktatúra munkanélküli segélyt ad, ezért nem vették komolyan saját részkövetelésüket". Egy másik utasításában a Központi Bizottság óva intette a kommunistákat attól, hogy röplapjaikon megvalósíthatatlan követeléseket tegyenek közzé, mert ezek oda vezethetnek, hogy a munka nélküli tömegek nem veszik komolyan a párt követeléseit.238 1930 végén még egy pillanatra felbukkant a munkanélküliség elleni kötelező biztosítás gondolata a polgári 235 A munkanélküliek tüntetését részletesen feldolgozta Borsónyi György „Munkát! kenyeret!" című munkájában (Bp. Kossuth Könyv kiadó 1971) 336 Borsónyi György: „Munkát! kenyeret!" 107. 2 3 7 P. I. Archívum 500 f. 1/75. ö. e. Munkanélküliség és a KMP éhségkampánya. Ï38P. I. Archívum 500 f. 2/339. K.) A KMP által kiadott vezérfonal a munkanélküüek között végzendő' munkával kapcsolatban. P. I. Archívum 677 f. l.cs. 38. ö. e. Vezérfonal a munkanélküli mozgalom feladatairól.
