Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Baksay Zoltán: A munkanélküliség esetére szóló kötelező' biztosítás és a munkanélkülisegély kérdése az ellenforradalmi Magyarországon 741
A MUNKANÉLKÜLISÉG ÉS AZ ELLENFORRADALMI MAGYARORSZÁG 787 szerű megvalósítani.19 9 A miniszter leveléből világosan kiderül a nagytőkés köröknek az a törekvése, hogy más szociális programok előtérbe állításával akadályozzák meg a munkanélküliségi biztosítás törvénybe iktatását. A kérdés mögött az a törekvés húzódott meg, hogy a munkanélküli tartalékhadsereget megtartsák, és segítségükkel féken tartsák a munkában állókat és alacsony nívón tartsák a béreket.20 0 Ezért tettek meg mindent a biztosítás bevezetése ellen. A tőkés köröknek ezt a törekvését juttatta kifejezésre a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara 1928. március 28-án kelt levele, amelyet a fővárosi tanácshoz intéztek, a községi munkanélküliségi biztosítás bevezetésével kapcsolatban. A Kereskedelmi és Iparkamara figyelmeztette a tanácsot, hogy a munkanélküliség elleni biztosítás törvénytervezete, amely nagyrészt megegyezik a fővárosi tanács tervezetével, azért került le a kormány napirendjéről, mert a „gazdasági körök megindokolt előterjesztése alapján a népjóléti minisztérium hozzáfogott az öregségi és rokkantsági biztosításról szóló törvényjavaslat előkészítéséhez". Hozzátette még, hogy a munkaadói érdekeltségek azzal a feltétellel vállalták az öregségi és rokkantsági biztosítás költségei egy részének fedezését, ha a kormány eláll a munkanélküliség elleni biztosítás törvényének a bevezetésétől.201 A Kereskedelmi és Iparkamara levelében meglepetésének adott hangot, hogy a fővárosi tanács saját hatáskörében akarja megvalósítani a biztosítást, majd szemrehányást tett, hogy a tanács nem kérte ki az ipari és kereskedelmi munkáltatói érdekképviseleti szervek véleményét ezzel kapcsolatban. Az Iparkamarát azonban nem mentette fel a mellőzés az alól, írták, hogy 1928. február 28-án megtartott ülésükön behatóan foglalkozzanak a tervezettel, és a vele kapcsolatos határozatokat a fővárosi tanács tudomására hozzák.20 2 A levélíró a továbbiakban arrogáns munkaadói gőggel kioktatja a fővárosi tanácsot, hogy a munkahiány esetére szóló biztosítás bevezetése és szabályozása nem tartozik a községi szociálpolitika hatáskörébe, hanem kizárólag a kormányéba. Szerintük a szociálpolitika terén és ezen belül a szociális biztosítás kérdésében nem járhatnak külön utakon az állam és a községi közegek. Lehetetlennek tartották, hogy egy olyan országos problémát, mint amilyen a munkanélküliség esetére szóló biztosítás, egy községi közület mindenkitől függetlenül saját hatáskörében megoldhatja, és „ezáltal kísérletet tegyen a törvényhozási funkció egy részének a maga javára való kisajátítására". Közölte, hogy a Kereskedelmi és Iparkamara állást foglalt „a községi és városi önkormányzati jogoknak olyan veszedelmes irányban való kiszélesítése ellen, mint amilyen a munkahiány esetére szóló biztosítás ügyének az önkormányzat által való szabályozása".20 3 Ezt követően azzal fenyegetődzött a levél, hogy a kamara határozata alapján felterjesztést intéznek a kormányhoz, hogy a kormány tagadja meg a fővárosi tanács biztosítási terveinek jóváhagyását, majd meggyőződésüket fejezték ki, hogy levelük hatására a fővárosi tanács leveszi napirendjéről a biztosítás kérdését.20 4 Jellemző, hogy még a népjó">Uo, 2 0 °Uo. 2 01 Főv. Lt. IV. 1407. b. Tanácsi ügyosztály iratai. IX. 5074/1926. 050805/1928. ikt. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara 1928. márc. 28-án kelt levele a fővárosi tanácshoz a munkanélküliség esetére szóló községi kötelező biztosításra vonatkozó tervezettel kapcsolatban. 202 Uo, 2 03 Uo. 2 04 Uo,
