Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Baksay Zoltán: A munkanélküliség esetére szóló kötelező' biztosítás és a munkanélkülisegély kérdése az ellenforradalmi Magyarországon 741
788 BAKSAY ZOLTÁN léti miniszter — aki egyben a kormány elnökhelyettese is volt — sem vonta kétségbe a fővárosi tanácsnak azt a jogát, hogy a biztosítást saját hatáskörében megoldja. Sajnos, nem maradt ránk a fővárosi tanács válaszlevele erre a durva kirohanásra, de az biztos, hogy a biztosítás kérdését továbbra sem vette le napirendjéről. Tovább folytatódott a tőkés szervezetek támadása is. A Honi Ipar 1928. március 15-i száma meglepőnek mondta, hogy a munkapiac törvénnyel való szabályozásával kapcsolatban ismét napirendre került a munkahiány esetére szóló biztosítás ügye, amikor az öregségi és rokkantsági biztosítás bevezetése van napirenden, amelynek költségét jórészt az ipar fedezi. Ezt a költséget pedig az újságcikk szerint „az ipar azért vállalta önként, hogy ennek ellenében a munkahiány esetére szóló biztosítás ügye végleg lekerüljön a napirendről".20 5 A cikkíró azt is kereken kimondta, hogy a munkapiac szabályozását, a kötelező munkaközvetítés bevezetésével nem látja szívesen, és a munkaadói közvetítőket a szakszervezeti közvetítés ellensúlyozására és a szakszervezetek befolyásának csökkentése céljából tartják fenn.20 6 A Honi Ipar 1928. május 15-i számában pedig azzal büszkélkedett, hogy Vass József miniszter a fővárosi tanácshoz írt levelét — amelyben nem helyeselte a munkanélküliség esetére szóló községi biztosítás bevezetését — a munkaadói szervezetek inspirálták.20 7 A cikk most már a minisztert vette célba támadásával, a cikkíró epésen jegyezte meg, hogy „a miniszter alkotásaival már beírta nevét a magyar szociálpolitika történetébe, most már egyelőre lezárhatjuk a történelmek írását, és hozzáfoghatunk a komoly termelést védő és termelést fejlesztő gazdaságpolitika alapvetéséhez".20 8 Látva a tőkés szervezetek támadását a munkanélküliség esetére szóló biztosítás bevezetése ellen, a munkásszervezetek képviselői sem maradtak tétlenek. A szociáldemokrata parlamenti frakció ismét felvetette a munkanélküliség kérdését, és kérték a kormány sürgős intézkedését. Vass József miniszter a képviselőknek kijelentette: nem tagadja, hogy a munkanélküliek helyzete súlyos, „de ez a szerencsétlenség nálunk nem annyira súlyos, mint amennyire a politikai felhasználtatás érdekében kiszínezik".20 9 Kijelentette: nem híve annak, hogy a munkanélkülieket készpénzzel segítsék meg. Szerinte a munkahiány orvossága a munka, mert készpénzzel nem mindig lehet a kívánatos célt elérni, mert vannak munkakerülők, alkoholisták, akik a segélyt elisszák, és nem jut belőle a családnak. A miniszter azt nyilatkozta, hogy a munkahiányt munkaalkalom nyújtásával és természetbeni adományokkal kívánja megoldani, hogy azoknak jusson segély, akiket megillet, és akiknek a támogatása a társadalomnak, a hatóságoknak, az államnak feladata.21 0 Átvéve tehát a munkaadók demagógiáját és érveit, a munkanélküliség kérdését a szegénygondozással és közmunkával akarta megoldani. A megoldás azonban ott sántít, hogy sem a munkát nem tudták a munkanélküliek számára biztosítani, sem a megélhetést a szegénygondozás keretében. Természetes, hogy a legjobb megoldás a munkaalkalom biztosítása lett 2 0 5 Honi Ipar XXI. évf. 5. sz. 1928. márc. 15. 2 06 Uo. 2 0 7 Honi Ipar XXI. évf. 8-9. sz. 1928. máj. 15. Nem lesz munkanélküliség elleni biztosítás Budapesten. 208 Uo. 2 0 'Munkaadó XV. évf. 50. sz. 1928. dec. 12. Vass József dr. a munkahiány kérdéséről. 21 °Uo.
