Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Baksay Zoltán: A munkanélküliség esetére szóló kötelező' biztosítás és a munkanélkülisegély kérdése az ellenforradalmi Magyarországon 741
786 BAKSAY ZOLTÁN szellemi szükségmunkára 7,5 milliárd koronát karácsonyi segélyre 3,0 milliárd koronát étkezési akcióra 10,0 milliárd koronát tej akcióra 3,0 milliárd koronát összesen 23,5 milliárd koronát. Tekintettel a biztosítás tényére, a tervezet készítői szerint, ilyen címen segélyt igényelni már azért sem lehet, mert mindenkinek módjában áll önmagát munkahiány esetére biztosítani, és csupán a szigorúan vett szegénysegélyezés maradna meg, így a 23,5 milliárd koronából, számításaik szerint, 16,4 milliárd megtakarítható lenne.1 9 4 A székesfőváros törvényhatósági bizottságának 1927. december 21-én tartott rendes évi közgyűlése foglalkozott a IX. Ügyosztály előterjesztésével, és elfogadva a kiküldött albizottság által kidolgozott javaslatot, feliratot intézett Vass József miniszterelnökhelyetteshez, amelyben megsürgette a munkanélküliség esetére szóló törvénytervezet tárgyalását és törvénybe iktatását, továbbá a kormány hozzájárulását kérte a saját hatáskörében megvalósítandó községi biztosításhoz, amennyiben az országos törvény megvalósulása késedelmet szenvedne.195 Vass József 1928. február 1-én kelt levelében válaszolt a fővárosi tanácsnak. Ebben kijelentette, hogy a munkaközvetítőnek és az Országos Munkásbiztosító Intézetnek a községi biztosításba történő bevonását „nem látom olyannak, amely ez idő szerint komoly megvalósításra számíthatna".1 9 6 Felhívta ugyanis a főváros figyelmét, hogy a munkahiány esetére szóló biztosítás kötelező módon csak úgy valósítható meg, ha előbb, vagy legalábbis egyidejűleg a munkaközvetítés kérdését is kielégítő módon rendezik, és „egy bizonyos szerves egységbe" hozzák.19 7 A miniszter kijelentette, hogy bármennyire is méltányolja a főváros szociálpolitikai szempontból helyes állásfoglalását, a munkaközvetítés megszervezésének hiányában, a községi kötelező biztosítás bevezetésétől nem vár eredményt. Ellenben bizonyos abban, hogy az említett feltétel hiányában bekövetkezik az összes súlyos hátránynak az elburjánzása. Gondolok arra, írta, „hogy a kellő ellenőrzés hiányában, sőt az ellenőrzés lehetőségének is hiányában, a munkakerülők ingyenélő törekvései nagyhozamú talajra fognak találni".19 8 A miniszternek ez az aggálya nélkülözött minden alapot, ha figyelembe vesszük a tervezett segély napi 1,20 P nagyságát — ilyen segély mellett ugyan hány munkás vállalkozott volna az ingyenélésre? A miniszter levele további részében azt is közölte, hogy a munkahiány esetére szóló kötelező biztosítás tervét egyáltalán nem ejtette el, és kizárta annak lehetőségét, hogy az öregségi és rokkantság esetére szóló biztosítás bevezetése a munkanélküliség esetére szóló biztosítás bevezetésének elejtését jelentené. Csupán arról van szó írta, hogy a kormány a szociálpolitikai intézkedések sorozatában mérlegeli, hogy melyik intézkedést mikor cél-19 4 Uo. 1 '5 Főv. Lt. IV. 1407. b. Tanácsi ügyosztály iratai IX. 5074/1926. sz. 58969/1927. ikt. A székesfőváros tanácsának 1937. dec. 17. napján tartott ülése a munkanélküliség elleni biztosítás községi megvalósítása tárgyában. '"Főv. Lt. IV. 1407. b. Tanácsi ügyosztály iratai IX. 5074/1926. 404. sz. elnöki biz. 20528. ikt. Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter 1928. február 1-én kelt a Budapest Székesfőváros közönségéhez a munkanélküliség elleni biztosítás kérdésében. 1 "Uo. 1 '8 Uo.
