Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Baksay Zoltán: A munkanélküliség esetére szóló kötelező' biztosítás és a munkanélkülisegély kérdése az ellenforradalmi Magyarországon 741
A MUNKANÉLKÜLISÉG ÉS AZ ELLENFORRADALMI MAGYARORSZÁG 781 azt az óhaját, hogy a törvényjavaslat felett folytatni kell a vitát, mert az eddigi polémiák csak az ellentétes álláspontokat juttatták kifejezésre, de nem tisztázták a kérdés alapvető elvi vonatkozásait. Eddig nem alakítottak ki egy tudományos és ennek megfelelően tárgyilagos véleményt az alapvető kérdésekben, pedig a Közgazdasági Társaságnak -amelynek ő is tagja volt —, mint a tudomány művelőjének elsőrendű kötelessége lenne ezt megtenni. Örömmel nyugtázta, hogy a Közgazdasági Társaság elnöke méltányolta a vitában kifejtett álláspontját, amikor a vitából levonta azt a végső eredményt, mely szerint: „a munkanélküliség elleni biztosítás megvalósítása elől elzárkózhatni ma már alig lehetséges."1 7 1 A cikkíró szerint, ha elfogadjuk Herbert Spencer tételét, mely szerint minden emberi véleménynek három fejlődési foka van, nevezetesen „első a tudatlanok egyetértése, második a vizsgálódók véleményeltérése, harmadik a bölcsek egyező véleménye", akkor megállapíthatjuk, hogy a vita nem jutott túl a második fejlődési fokon. Ma pedig, amikor már a kész törvénytervezet „zörget a kapun", már a harmadik fok mielőbbi elérése volna kívánatos.172 A Munkaügyi Szemlének egy másik cikke pedig a munkanélküliség elleni biztosítás terheinek viselésével kapcsolatos külföldi tapasztalatokkal foglalkozott abból a célból, hogy előremozdítsa a terhek viseléséről vallott nézetek tisztázását. Ez nem nagyon sikerült neki, mivel a cikk is két ellenkező gyakorlatot folytató ország példáját írta le.17 3 A fővárosi tanács közjótékonysági és szociálpolitikai bizottsága által kiküldött albizottság 1927. október 31-én tartotta meg ülését, ahol a munkahiány esetére szóló községi biztosítás kérdéseit tárgyalták meg. A bizottság elnöke, Schüler Dezső főjegyző, a IX. Ügyosztály helyettes vezetője indítványozta, hogy az albizottság fogadja el azt a javaslatot, hogy a közgyűlés írjon fel a népjóléti és munkaügyi miniszternek annak érdekében, hogy a miniszter sürgősen terjessze az országgyűlés elé a munkanélküliség esetére szóló törvényjavaslatot, hogy minél előbb tárgyalásra kerüljön. Javasolta továbbá: az albizottságnak azt az indítványát, hogy az albizottság egy hónapon belül teijessze elő a munkanélküliség enyhítésére vonatkozó elképzelését és azt, hogy minden munkanélküli kapjon ingyen napi 2 db villamosjegyet, vesse el az albizottság, mert ezekkel kapcsolatban már történt intézkedés.174 A vitában felszólaló Holczer Sándor bizottsági tag kijelentette, hogy ab ovo ellenzője a munkanélküli segélynek, mert a munkaadók annyira túl vannak terhelve, hogy újabb megterhelés végleges csapás lenne számukra. Lehetetlennek tartotta, hogy Budapest tanácsa képes lenne arra, hogy a biztosítás költségét viselje. Helyesebbnek tartotta a munkanélküliség elleni biztosítás országos bevezetését és az aggkori biztosítás megvalósítását.17 5 Vitéz Aladár bizottsági tag szerint a munkásokat egészen magukra hagyni nem helyes, de azt elképzelhetetlennek tartja, hogy Budapesten legyen munkanélküliség elleni biztosítás, az ország egyéb területein pedig nem. Szerinte a biztosítás költségeiről az 171 Munkaügyi Szemle I. évf. 3. sz. 1927. márc. Dr.Andor Endre ny. helyettes államtitkár: Teherbírás kérdése a munkahiány esetére szóló biztosításban, 171 Uo. 17 3 Munkaügyi Szemle I. évf. 3. sz. 1927. máj. Külföldi Szemle. 174 Főv. Lt. IV. 1407. b. Tanácsi ügyosztály iratai. IX. 5074/1926. Jegyzőkönyv a IX. ügyosztály 1927. okt. 31-én tartott üléséről. 175 Uo.
