Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Baksay Zoltán: A munkanélküliség esetére szóló kötelező' biztosítás és a munkanélkülisegély kérdése az ellenforradalmi Magyarországon 741
A MUNKANÉLKÜLISÉG ÉS AZ ELLENFORRADALMI MAGYARORSZÁG 775 A munkanélküliség esetére való biztosításról szóló törvénytervezetet nemcsak a munkáltató tőkések ismertették és támadták, hanem egy kis fáziskéséssel a szakszervezetek is. A különböző szakszervezeti lapok már május közepétől hírt adtak a törvényjavaslatról, és bírálták egyes rendelkezéseit.14 1 A legátfogóbban a Szakszervezeti Értesítő 1926. július 1-i száma foglalkozott a törvényjavaslattal és a körülötte dúló vitával. A cikkíró kifejtette, hogy a törvényjavaslat sorsa még nem dőlt el, de „a nagytőke óriási küzdelmet folytat, hogy ezer akadály után újabb akadályokat gördítsen a kérdés megoldása elé".14 2 A törvénytervezetet szűkkeblűnek értékelte a lap, mivel a biztosítási kötelezettség alól ki akarja vonni azokat a rétegeket, akik már a betegségi biztosításból is kimaradtak. A törvényjavaslatot a Szakszervezeti Választmány is megtárgyalta, és észrevételeit szóban és írásban is megtette.14 3 A Szakszervezeti Értesítő az ankéttal kapcsolatban foglalkozott a munkáltatóknak azzal a vádjával is, miszerint a szakszervezetek hatalmuknál fogva azt is megtehetik, hogy azokat a dolgozókat, akiknek lejár a munkanélküli segélye, beléptetik a munkába, és azokat léptetik ki, akik segélyre jogosultak, vagyis kijátszhatják a törvényt. A szakszervezetek képviselői az ankéton kijelentették ezzel kapcsolatban, „hogy nem tudják elképzelni azt, hogy akadjon olyan munkás, aki a munkanélküliség kedvéért otthagyná a munkát". Nem beszélve arról, hogy az ilyen munkás a törvénytervezetben foglaltak értelmében nem is kaphat segélyt, mivel nem önhibáján kívül vált munkanélkülivé.14 4 Az ankéton a szakszervezetek kérték, hogy a biztosítás az összes bérből élőre terjedjen ki. Javasolták, hogy a biztosítás költségeit egyharmad részben a biztosított, egyharmad részben a munkaadó, egyhatod részben a város vagy a község, egyhatod részben az állam fizesse. Az 52 heti befizetéssel szemben javasolták, hogy kártalanítási igénye annak legyen, aki két éven belül 26 héten át munkában volt, az idénymunkásoknál pedig aki 13 héten át dolgozott. A 13 hétig tartó segélyt 30 hétre javasolták felemelni, és kérték, hogy már az első hét után fizessék a segélyt. Javasolták továbbá, hogy a segély összege az első hetekben a napibér 409^a, míg a további hetekben 60%-a legyen, az eltartottak után pedig 5*%k>s pótdíjat fizessenek. Kérték, hogy az újabb segélyre való jogot 26, illetve 13 heti befizetés után biztosítsák, és paritásos bizottság vizsgálja meg, hogy köteles-e a részére felajánlott munkát elfogadni a munkanélküli, továbbá, hogy önhibájából hagyta-e ott a munkáját vagy sem.14 5 Vass József miniszter, a munkanélküliség esetére szóló kötelező biztosítás törvénytervezetének további megvitatása céljából, a fővárosi tanács kezdeményezésére 1926. május 21-én újabb 3 napos ankétot tartott. A vitában a munkáltatók, az állami tisztviselők és a különböző társadalmi szervezetek képviselői vettek részt. Az értekezlet résztvevői általánosságban és részletekbe menően értékelték a törvénytervezet egyes pontjait, és igen sok észrevétel és javaslat hangzott el az egyes pontokkal kapcsolatban. A munkáltatók most is ellenezték a törvénytervezet törvénybe iktatását, megismételve ""Bőripari Munkás XXXVI. évf. 10. sz. 1926. máj. 15. Törvényjavaslat a munkanélküliség esetére kötelező biztosításról. 14 3 Szakszervezeti Értesítő XXIII. évf. 6. sz. 1926. júl. 1. Törvényjavaslat a munkahiány esetére szóló kötelező biztosításról. 14 3 Uo. ,44 Uo. 14 5 Uo. s*
