Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Baksay Zoltán: A munkanélküliség esetére szóló kötelező' biztosítás és a munkanélkülisegély kérdése az ellenforradalmi Magyarországon 741
A MUNKANÉLKÜLISÉG ÉS AZ ELLENFORRADALMI MAGYARORSZÁG 761 oldást, mondván, „hogy a munkanélküliség ellen az egyes munkás a legbiztosabban ügy védekezhet, ha erejét és tudását megfeszítve dolgozik, mert a munkáslétszám csökkentésénél mindenestre a jó munkás lesz az, akit a munkaadó el nem bocsát".7 s Ez nem szorul magyarázatra, ugyanúgy, mint Gálocsynak az a kijelentése, hogy a „szociáldemokrata kommunista" szakszervezetbe tömörült munkás leginkább úgy biztosíthatja magát a munkanélküliség ellen, ,Jra azt a pénzt, amit a szakszervezetnek fizet, félreteszi".7 6 Hozzászólása végén Gálocsy kijelentette, hogy a munkanélküliség elleni védekezés az államnak érdeke és kötelessége, de óva intette az államot, hogy olyan munkanélküli segélyt fizessen a munka nélkül maradt munkásoknak, amiért nem kap munkát tőlük ellenszolgáltatásul. Az állami segítség szerinte csakis munkaalkalom teremtésében nyilvánulhat meg. A munkanélküli segélynek azonban segélynek kell lenni, jelentette ki, és nem jutalomnak, „tehát a munkanélküliség legyőzésére szolgáló állami munka lényegileg is csak ínséges munka lehet", és hozzátette: nem szabad megengedni, hogy a rászoruló annyit keressen ennél a munkánál, hogy jól érezze magát, és ezáltal ne törekedjen más munkahelyet keresni.7 7 Szerinte tehát, amikor szükséges, az állam vállalja magára a segítés költségeit a tőkés munkaadók helyett, de ugyanakkor a munkaerő foglalkoztatásban ne konkurráljon a tőkésekkel, hogy a munkanélküli tartalékhadsereg révén nyomást gyakorolhasson a munkában állókra. Gálocsy, a nagytőke egyik harcias szószólója még azt is megengedte magának, hogy kijelentse: a szükségmunka végeztetése érdeke az államnak, mivel a szükségmunkát alacsony munkabérek mellett lehet elvégeztetni. A kommunisták hangoztatták leginkább, mondta, hogy „a munkanélküliség megakadályozása állami feladat. Ezt mondjuk mi is. Ezért követeljük a kormánytól, hogy szerezzen érvényt a munka szabadságát biztosító törvénynek. Sújtson le drákói szigorral arra, aki bárkit munkájában gátolni vagy korlátozni mer, ha dolgozni akar".7 8 Ezzel a kirohanásával a szakszervezetek érdekvédelmi munkáját támadta. Gálocsy hozzászólásával a munkanélküliség elleni biztosítás kérdésében kibontakozott vita első szakasza lezárult, az érdekeltek kifejtették álláspontjukat, és most már a kormány újabb lépését várták. 1925 elején már - a vita eredményeképpen - a szociális kérdések homlokterében a munkanélküliség elleni biztosítás kérdése állt. A Munkaügyi Közlöny 1925. január 10-i számában az egyik cikk arról tudósít, hogy a törvényjavaslat a napilapok közlése alapján már elkészült „sőt a legélesebben kritizálják, talán olyanok is, akik még nem ismerik".79 A kormány lépésére várva a szakszervezetek sem tétlenkedtek, számos munkanélküli gyűlést szerveztek, ahol a szakszervezetek követelték a munkanélküliség elleni biztosítás bevezetését, kamatmentes kölcsönök nyújtását a szakszervezetek részére, munkaalkalmak teremtését, bérszabályozó hivatal felállítását, a munkanélküliek állami segélyezésének a megvalósítását.8 0 Ezeknek a gyűléseknek a hangulata meglehetősen ideges volt, a részt-7 5 Uo. 76 Uo. 7 7 Uo. 7 8 Uo. •"Munkaügyi Közlöny XII. évf. 1-2. sz. 1925. jan. 10. Munkaügy. 80 Famunkások Szaklapja XXXIII. évf. 2. sz. 1925. jan. 15. Munkát kenyeret! A munkanélküli famunkások nagygyűlése. Pl. Archívum 674 f. 1/7. Segédmunkások Országos Szövetsége évi küldött közgyűlése 1925. jan. 25.
