Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Baksay Zoltán: A munkanélküliség esetére szóló kötelező' biztosítás és a munkanélkülisegély kérdése az ellenforradalmi Magyarországon 741
762 BAKSAY ZOLTÁN vevők türelmetlenségüknek adtak hangot a kormányintézkedések késlekedése miatt. Ezt a hangulatot tükrözte a Szakszervezeti Értesítő 1925. március 1-i számában megjelent cikk is, amely kifejtette, hogy „éppen egy hónapja, hogy a népjóléti miniszter kijelentette, néhány napon belül megküldi az érdekeltségeknek a kötelező munkanélküliség elleni biztosítás törvényjavaslat tervezetét, és éppen 3 hete, hogy a törvényjavaslat végrehajtásra teljesen készen a miniszter kezei közt van, és éppen egy hónapja, hogy a miniszterelnök genfi útja előtt ígéretet tett, hogy visszaérkezése után újabb tárgyalásokat kezd a kérdés megoldása érdekében, de nem történt semmi".8 1 A Szakszervezeti Tanács, hogy sürgesse a törvénytervezet tárgyalását, és hogy ennek érdekében nyomást gyakoroljon a kormányra, felhívással fordult a munkanélküli és a még munkában álló munkásokhoz. Ebben rámutatott, hogy a munkanélküliség szakadatlanul 7 éve tart, a kormány azonban nem tett semmit a munkanélküli segély bevezetéséért, amit a szakszervezetek is javasoltak. A kormány azzal indokolta a bevezetés lassúságát, hogy a terhek mikénti elosztása nehézséget jelent. A felhívás szerint a biztosított munkások vállalják a terheket, ezért a tőkéseknek is vállalni kell a rájuk eső részt. A szakszervezetek javasolták, hogy a terhek egyhatodát az állam, egyhatodát pedig a városok és községek viseljék.8 2 A Szakszervezeti Tanács felhívása azt javasolta a kormánynak, hogy a munkáltatókat a biztosítási költségek viselésével szorítsa rá a munkaalkalmak teremtésére. A szakszervezeteknek ma 40 ezer munkanélkülivel kell számolnia, mutatott rá a felhívás, ugyanakkor a kormány sem akar intézkedni, a rendezést politikai okokból húzzák-halasztják, az az érzésünk, jelentették ki, hogy „a kormány a nagytőke óhajának megfelelően nézi tétlenül a nyomort, a nagytőke érdeke, hogy minél több munkanélküli munkás álljon rendelkezésre, mert csak így tudja a munkásokat arra kényszeríteni, hogy kisebb bérért hosszabb munkaidőn át dolgozzanak \8 3 A Szakszervezeti Tanács felhívása a tőkések magatartásának lényegére mutatott rá. A tőkések a terhek megoszlását ellenezték és a nagytőkés és nagybirtokos érdekeket szolgáló kormány — a várható politikai viharok következtében - halogatta a törvénytervezet vitáját.8 4 A Szakszervezeti Értesítő a szakszervezetek munka nélküli tagjainak hangulatára reagálva felhívásában a harc lehetőségeivel foglalkozott, kijelentve, „a harc irányát mindig a viszonyok szabályozzák. A harcnak mindig az ellenfél harci irányához kell simulnia".8 5 Ezt követően a felhívás állást foglalt a fegyelmezetlenekkel szemben, akik megbontják a tagság egységét. A figyelmeztetés a szakszervezetek munka nélküli tagjainak szólt, akik unták a vezetők elvi deklarációit, és konkrét eredményeket szerettek volna látni. A munkanélküliek fellépésének megvolt az eredménye, mert a szakszervezetek láthatóan kampányt indítottak a munkanélküliek érdekében, és a Szakszervezeti Értesítőnek szinte minden egyes száma foglalkozott a munkanélküliséggel.8 6 Megmozdult a keresztényszocialista szakszervezet is, attól félve, hogy a kezdeményezés a munkanélküliség kérdésében teljesen a szocialista szakszervezetek kezébe 8 'Szakszervezeti Értesítő XXII, évf. 3. sz. 1925. márc. 1. A miniszterek ígérete. 8 2 Uo, 8 3 Uo. 84 Uo. 8 5 Uo. 8 6 Szakszervezeti Értesítő XXII. évf. 1925. febr. 25., 1925. márc. 28. 1925. május 30. szám.
