Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Baksay Zoltán: A munkanélküliség esetére szóló kötelező' biztosítás és a munkanélkülisegély kérdése az ellenforradalmi Magyarországon 741
760 BAKSAY ZOLTÁN A tőkés érdekeltségek azonban nem osztották a kormánytisztviselők és liberális közgazdászok véleményét, és minden erejükkel szembeszálltak azokkal, akik a munkanélküliségi biztosítást törvényerőre kívánták emelni. Knob Sándor, a GYOSZ titkára a hozzászólásában még csak azért bírálta a kormányt, hogy az építkezésekre nem rezervált megfelelő összegeket a Pénzintézeti Központnál, pedig szerinte ennek nem volt komoly akadálya, „mert azzal az egy-kétszáz milliárd koronával egyáltalán nem rontottak volna a korona helyzetét a nemzetközi piacon", mondta. A biztosítás kérdéséről egy szót sem szólt, de homályos fenyegetést intézett bizonyos erőkhöz, akik az általános depressziót előidézték, mondván, hogy velük szemben vannak más erők is, akik a javulás útját egyengetik, „egyelőre közöttük erős a küzdelem; a legközelebbi időben azonban eldől, hogy melyikük kerekedik felül".71 A fenyegetés nyilvánvalóan azoknak a kormánytisztviselőknek szólt, akik a munkanélküliség terheit nem voltak hajlandók a tőkések helyett egyedül az államra áthárítani, hanem igyekeztek megosztani a terheket a tőkésekkel. Farkas Иек, a szélsőjobboldali Baross Szövetség igazgatója hozzászólásában már nyíltan szembefordult a munkanélküliség esetére szóló biztosítás bevezetésének gondolatával. Szerinte a munkanélküliség elleni biztosítás bevezetésével a munkanélküliséget egyáltalán nem lehet gyógyítani — és enyhíteni is csak közmunkákkal lehetne. A Baross Szövetség igazgatója nem zavartatta magát attól a ténytől, hogy a vitában résztvevők közül senki sem állította, hogy a munkanélküliség kérdését a biztosítással lehetne megoldani, mindenki azt hangsúlyozta, hogy a biztosítást azért kell bevezetni, hogy a munkanélkülieket megmentsék ezáltal a legteljesebb nyomortól, a testi és lelki elnyomorodástól. A tőkések azonban éppen erről nem akartak hallani, nem akartak részt vállalni a munkások nyomorának enyhítéséből. Ebben a kérdésben sem tudtak osztálykorlátaikon felülemelkedni, pedig a munkaerő megóvása nekik is érdekükben állt volna.72 Még Farkas Eleknél is messzebbre ment osztályelvakultságában Gálocsy Árpád, a Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület elnöke, az egyesület 1924. szeptember 21-én tartott közgyűlésén. Gálocsy nem kevesebbet állított, mint azt, hogy a munkanélküliség „a szociáldemokrata kommunisták" műve, akik a munkanélküliségen keresztül a munkások teljes elnyomorodását és ezáltal forradalmasodását kívánták elérni, hogy az egész világon megszerezzék a hatalmat. Mesterkedésük folytán alakult ki tehát világszerte a munkanélküliség. Ilyen ostobaság után már egyáltalán nem meglepő, hogy a munkanélküliség esetére szóló biztosítást is a „szociáldemokrata kommunisták" követelésének tulajdonította, és azt célravezetőnek természetesen nem tartotta, mondván, hogy a munkanélküliséget külföldön sem oldotta meg.7 3 A magyar tőkések osztályérdekeitől indíttatva Gálocsy kijelentette, hogy „rövidlátó államok" az olyanok, „ahol a munkanélküliek állami segélyezésének kiosztásával azokat a szociáldemokrata szakszervezeteket bízták meg", amelyeknek nyílt programja ezeknek „az osztályuralmon alapuló államoknak a megdöntése".7 4 Gálocsy mindjárt megadja a tőkések szempontjából ideális meg-71 Uo. Knob Sándor hozzászólása. 7 2 Uo. Farkas Elek hozzászólása. 73 Bányászati és Kohászati Lapok LVII.évf. 19-20. sz. 1924. okt. 16. Munkanélküliség. Gálocsy Árpád megnyitó beszéde az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület 1924. szept. 21-én tartott közgyűlésén. 74 Uo.
