Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Baksay Zoltán: A munkanélküliség esetére szóló kötelező' biztosítás és a munkanélkülisegély kérdése az ellenforradalmi Magyarországon 741
752 BAKSAY ZOLTÁN szociáldemokratáknak és a szakszervezeteknek, akik állandóan napirenden tartották és ismételten felmelegítették ezt a kérdést, és következetesen harcoltak megvalósításáért a legkülönbözőbb szervezetekben (parlament, fővárosi tanács, községi és városi elöljáróságok stb.), ahol képviseltetve voltak. A munkanélküliség esetére szóló kötelező biztosítás bevezetése érdekében megkezdett kampányt a szakszervezet és a szociáldemokrata párt 1924. január 25-én indította meg, amikor a Szakszervezeti Választmány rendkívüli ülést tartott a munkanélküliség kérdésében. A választmány határozati javaslatot fogadott el, amelyben követelte a közmunkák elrendelését, a munkanélküliség elleni biztosítás megvalósítását. Elhatározta a választmány, hogy ezt a kérdést mindaddig napirenden tartják, amíg az illetékesek a munkások követeléseit nem teljesítik.2 9 A Szakszervezeti Tanács a munkanélküliség ügyében 1924. január 30-ra nagygyűlést hívott egybe, amelyen sok ezer ember vett részt. A nagygyűlés megállapította, hogy a kormány semmit sem tett a munkanélküliek érdekében, és a szakszervezetek kezdeményezéseit mindeddig figyelmen kívül hagyta. Megállapították, továbbá, hogy 1923-ban csupán a szakszervezetekben nyilvántartott munkanélküliek száma átlagban 16 491 volt, és a munkanélküliek segélyezésére 1923-ban 400 millió koronát fordítottak a szakszervezetek, ezenkívül a nagy nyomor és munkanélküliség következtében az 1923-as év utolsó nyolc hónapjában a szakszervezeti tagok 3,39^a, összesen 6042 szakmunkás vándorolt ki az országból.3 0 A nagygyűlés határozata a korábbi követeléseket tartalmazta, a fő követelés most is a munkanélküliség esetére szóló biztosítás intézményének megalkotása volt, kiegészítve azzal, hogy azok terhét viselje „az állam, a város és a vállalkozás". A szakszervezetek követelései 1924 elejétől fogva stabilizálódtak, és a későbbiek folyamán is az ekkor megfogalmazott követeléseket variálták. Ezekből a követelésekből a közmunkák biztosítása megvalósult, a munkanélküliség esetére szóló kötelező biztosítás bevezetése országos vitát váltott ki, a többi javaslat minden visszhang nélkül a feledés homályába veszett. Az év közepére a szakszervezetek, a szociáldemokrata képviselők segítségét igénybe véve, újabb rohamot indítottak a munkanélküliség esetére szóló kötelező biztosítás törvénybe iktatása, a munkanélküliek segélyezése érdekében. Ekkor azonban már egy lépéssel előbbre léptek, mert petíció vagy memorandum helyett a szociáldemokrata nemzetgyűlési képviselők személyesen jelentek meg a kereskedelemügyi miniszter előtt, hogy vele tárgyaljanak a kötelező biztosítás és a munkanélküliek megsegítése ügyében.3 1 Rothenstein Mór, a küldöttség vezetője, élénk színekkel festette le a munkanélküliséget, és előadta a már ismert követeléseket, a munkanélküliség esetére szóló biztosítás bevezetését. A párt követeléseit azonban több vonatkozásban új elemekkel gazdagította, nevezetesen, hogy abban az esetben, ha a tömeges elbocsátás nem „vagyongazdasági kényszerűségből" ered, akkor az elbocsátott munkások kapjanak olyan végkielégítést, mint a tisztviselők, javasolták továbbá a telekértékadó megszüntetését, mert az akadályozta az építkezések megkezdését.32 2 9 Szakszervezeti Értesítő XXI. évf. 2. sz. 1924. febr, 1. A munkanélküliség ügye. "Uo, "Vállalkozók Közlönye. 24. évf. 28. sz. 1924. júl. 9. A legjobb biztosítás a munkanélküliség ellen. 3 2 Uo,
