Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Baksay Zoltán: A munkanélküliség esetére szóló kötelező' biztosítás és a munkanélkülisegély kérdése az ellenforradalmi Magyarországon 741
A MUNKANÉLKÜLISÉG ÉS AZ ELLENFORRADALMI MAGYARORSZÁG 753 A kereskedelemügyi miniszter a küldöttség előtt kijelentette, hogy a munkanélküliség növekedésében nagy része van annak az ijedtségnek, „amelyet az újjáépítő akció idézett elő".3 3 Bejelentette, hogy a tanácstól a kérdés elbírálásához már adatokat kért, és érintkezésbe lépett a munkanélküliség dolgában — „amellyel a kormány állandóan foglalkozik" — a népjóléti miniszterrel.3 4 A miniszter pozitív álláspontot foglalt el a munkanélküliség elleni biztosítás kérdésében — mondván, hogy „ez elől nem lehet kitérni, és ha eleinte szűkebb arányokban is, de meg kell indítani az akciót".3 5 A szociáldemokrata képviselők akciója és a miniszter reagálása azonnal kiváltotta a tőkés körök bírálatát. Egyik szócsövük: a Vállalkozók Közlönye, azonnal kikelt a képviselők követelése és a miniszter válasza ellen, és pontról pontra kifejtette ellenvéleményét. Az utazási kedvezményekkel kapcsolatban azt állította, hogy az ingyenes utazás kedvéért sokan akarnak majd munkanélkülivé válni. A munkanélküliség elleni biztosítással kapcsolatban azt kifogásolta, hogy nem lehet biztosan megállapítani, ki az, aki önhibáján kívül vált munkanélkülivé. Különösen élesen bírálták a telekértékadó megszüntetésére vonatkozó szociáldemokrata javaslatot.3 6 Kijutott a tőkések bírálatából a kereskedelemügyi miniszternek is. Főleg az újjáépítéssel és a munkanélküliség elleni biztosítással kapcsolatos kijelentéséért. A cikkíró kifejtette, hogy „az újjáépítés, helyesebben a talpraállítás akciója megnyugvást van hivatva előidézni, és valami ilyesfélét is idézett elő, és most a legilletékesebb államférfiak egyike, a kereskedelemügyi miniszter állítja, hogy ez az akció a közönség körében, és éppen azokéban, amelyek nagy számmal foglalkoztattak munkásokat, nem megnyugvást, hanem ijedelmet idézett elő".3 7 A Vállalkozók Közlönye szerint a gyáriparosok bizalommal fogadták a „talpraállás akcióját" — kénytelen volt azonban elismerni, hogy „legfeljebb a gazdasági kényszerűség sodorhatja tömegesebb elbocsátásokba, amely a hirtelen átmenetek idejében egy bizonyos fokig érthető, sőt természetes".3 8 A cikkíró kénytelen volt tehát elismerni azt a tényt, amit a miniszter és a szociáldemokrata képviselők is állítottak, hogy a munkanélküliek száma napról napra nő, de ez a tőkések szerint „érthető és természetes" volt. Még élesebben reagált a tőkések lapja a miniszternek a munkanélküliség esetére szóló biztosítás kérdésében kifejtett álláspontjára: „ezek után nem fogjuk csodálni, ha a munkaadók megijednek."3 9 A gazdasági talpraállás érdekében a termelőknek hatalmas terhet kell viselniök, panaszkodik a cikkíró, és nem várták, hogy „ezt a küszködést azzal akarják megnehezíteni, hogy éppen most kerülne sor a munkanélküliek biztosításának létesítésére", hiszen, „a mai gazdasági helyzetben sem az államtól, sem a községektől nemigen lehet várni, hogy a maguk tárcájából fedezzék az ilyen biztosításnak a költségeit".4 0 A jelentékeny költségeket valakinek fedezni kell, és a cikkíró szerint joggal tartanak attól a munkaadók, „hogy ezt a nem várt költséget éppen most a legnehezebb 3 3 Uo. 3 4 Uo. 3 5 Uo. 3 6 Uo. 3, Uo. 3 8 Uo. 3 9 Uo. 40 Uo,
