Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Baksay Zoltán: A munkanélküliség esetére szóló kötelező' biztosítás és a munkanélkülisegély kérdése az ellenforradalmi Magyarországon 741
A MUNKANÉLKÜLISÉG ÉS AZ ELLENFORRADALMI MAGYARORSZÁG 743 vonni a munkásosztályt. Ennek a politikának eredményeként 1883—1889 közt Németországban megvalósították a betegségi, a rokkantsági, az öregségi és baleseti biztosítást. A nemzetközi munkásmozgalom révén a német munkásbiztosítás eredményei a legkülönbözőbb országokban követésre talált. A tőkés osztályok szociálpolitikai tevékenysége a kapitalizmus általános válságának időszakában még csak fokozódott, és céljaiban is módosult. Az I. világháború előtt, amikor még a munkásosztály nem veszélyeztette közvetlenül a burzsoázia uralmát, megelégedtek a munkásosztály „semlegesítésével". A háború után a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és ennek nyomán világszerte kibontakozó forradalmi mozgalmak hatására világossá vált az uralkodó osztályok számára, hogy a forradalmi munkásmozgalmat csak erőszakkal nem lehet megsemmisíteni, hanem a munkásosztály legfőbb szociális követelését vagy legalábbis annak egy részét a tőkés államoknak teljesíteni kell, és ennek érdekében az uralkodó osztályok is áldozatot kell, hogy vállaljanak. A háború által rendkívül kiélezett társadalmi ellentétek, az Európát elözönlő forradalmi hullám fenyegetése a tőkés hatalmakat, a nemzetközi burzsoáziát arra késztette, hogy egyes különösen kiélezett munkáskövetelések teljesítésével engedményeket tegyenek. A háború után a győztes országok uralkodó osztályai magukévá tették a szociális védelem nemzetközi megteremtésének gondolatát, a termelési költségeket a szociális terhek arányosításával azonos alapra kívánták helyezni, és arra törekedtek, hogy minden államban hasonló szociális terhek legyenek, és a szociális védelem szempontjából kevésbé fejlett államok számukra ne támasszanak versenyt. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 1919 októberében Washingtonban alakult meg, mint a Nemzetek Szövetsége gépezetének szerves része. Ez a szervezet teljes mértékben elkötelezte magát az osztály-együttműködés, a tőkés rendszer fenntartása mellett, s feladata a munkások forradalmi szellemének gyengítése volt. A szervezet a kormányok, a munkáltatók és a munkások képviseletén alapult, ami szervezetileg is biztosítékot jelentett a munkásakciókkal szemben. Megalakulásától kezdve éveken keresztül a munkások rovására állandóan beavatkozott a világszerte folyó osztályharcba, habár a nemzetközi proletariátus harcának hatására többször volt kénytelen olyan ajánlásokat is elfogadni, amelyek a munkásság, elsősorban a fejletlenebb országok munkásosztályának javát szolgálták. így például a 8 órás munkanap bevezetésére vonatkozó egyezmény jóváhagyása és a munkanélküliség esetére szóló biztosítás bevezetésének ajánlása a tagországok részére. A 19. század utolsó évtizedeiben a magyar uralkodó osztályok is ráléptek az állami szociálpolitika útjára, de igen felemásan, bátortalanul és mindig elkésve más országok mögött, előnyben részesítve a karitatív módszereket. Szociálpolitikai intézkedést tartalmazott az 1884 : XVII. törvény, amely a gyermekmunka és a tanoncképzéssel foglalkozott; az 1891 : XIII. törvény, amely a vasárnapi munkaszünet kérdését szabályozta, de igen sok kivételnek hagyott helyt. Az 1891 : XVI. törvény az ipari munkavállalók kötelező betegségi biztosításáról intézkedett; az 1893: XXVIII. törvény a baleset elleni védelemről és az iparfelügyeletről szólt; az 1907 : XIX. törvény pedig a betegségbiztosítási szolgáltatást kiterjesztette, és bevezette a kötelező baleseti biztosítást. A magyar munkásosztály harcok árán már a század elején elérte a szakszervezeti közvetítést, és a munkaidő hossza is jelentősen csökkent a gyáriparban, bár a 8 órás munkaidőt nem sikerült kiharcolnia. 3*
