Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Eperjessy Géza: Zsidó iparűzők a reformkori szabad királyi városokban 711
730 EPERJESSY GÉZA a zsidók a városba. Az idevaló Wagner Lipót és egy évvel később Pollák Jakab zsidó szobafestőket pl. azért nem vették föl lakosnak, mert csak a váraljai zsidó községtől voltak bizonyítványaik, ill. nem tudták kellőképpen igazolni mesterségbeli tudásukat. A Helytartótanács azonban mindkét esetben helyt adott a zsidók kérelmének az 1840. évi 29. tc. alapján.115 A zsidóknak csak szigorú megkötésekkel adtak engedélyt vendéglő tartására, Markstein Jónásnak 1843-ban pl. csak úgy, hogy cégtábláján föltüntette, vendéglője csak zsidók ellátására szolgál.116 Mintegy 3 évig húzódott a zsidó boltosok, ill. a városi tanács vitája a boltbérletek ügyében. Az „Arany Naphoz" címzett vendéglő tulajdonosnője ugyanis a belsővárosban lévő házában boltokat adott bérbe zsidóknak, a „polgári kereskedők" és a tanács viszont a zsidó boltosok tevékenységét a külvárosokra kívánta korlátozni. Az ügybe a Helytartótanács és a Kancellária is többször beavatkozott, és az 1840. évi törvények alapján engedélyezte a zsidó boltbérlők működését.117 A forradalom előtt néhány héttel (1848. február 8-án) a Helytartótanács a Kancelláriához küldött javaslatában úgy vélekedett, hogy e kérdést általánosan a törvényhozásnak kell rendeznie. Pozsonyban jelenleg csak azoknak a zsidóknak engedjék meg a kereskedést, akik „az arra megkívántató képességet, vagyont kimutatandják ..., és mindazon kellékeknek, melyek a keresztény kereskedőktől követeltetnek, kiknek állapotjuk a zsidókénál súlyosabb nem lehet, teljesen megfelelnek".11 8 A pozsonyi céhek elöljárói a forradalom előtt néhány nappal ismét kérelmezték a legfelsőbb helyen, hogy a zsidókat a házalást illetően, továbbá „a, belvárosbani lakhatásra s bolttarthatásra ... az előbbi korlátok közé ..." szorítsák.119 A Helytartótanácsnak és a Kancelláriának azonban nem volt már módja ez ügyben intézkedést hozni. Pozsonyhoz hasonlóan az ország gazdasági központjában, Pesten szintén sor került 1848 áprilisában zsidóellenes zavargásokra.1 2 0 A zsidó lakosság aránya itt az 1830-as évek közepére megközelítette a 10%-ot, majd az 1840-es években tovább növekedett.121 Pesten és Óbudán működött a legtöbb tőkés ipari üzem,12 2 köztük jó néhány zsidó kereskedő és iparos vállalkozása. Az ún. kizárólagos privilégiummal rendelkező céhen kívüli iparosok között is szép számmal akadtak zsidók, főleg a pesti és budai szabóiparban. Ezek tevékenységét a céhes mesterek árgus szemmel figyelték, s igyekeztek akadályozni, kiváltképpen, ha zsibárusokkal társultak.123 115 Uo. 1843/38/10. és uo. 1844/38/19. - A sok példa közül említsük meg pl. a kötélgyártó mesterek folyamodványát, amelyben azok a tanácstól a lószőrfonásra engedélyt nyert zsidóktól a jogosítvány visszavonását kérték. Uo. 1845/38/26. 116 Uo. 1843/38/7 és 1843/38/19. 112 Uo. 1846/38/16 és 108, 1847/38/77. 1 ,s Uo. 1848/38/10. 1 "Uo. 1848/38/60. 120 Spira, 1974. 323-329. - L. még: 1848-1849 a magyar zsidóság életében. Szerk. Zsoldos Jenő. Bp. 1948. A továbbiakban: Zsoldos, 1948. i2 'Moess Alfréd: Pest megye és Pest-Buda zsidó lakosságának demográfiája. 1749-1846. Bp. 1968. 60-64. - Dóka Klára: A pest-budai céhesipar válsága (1840-1872) Bp. 1979. 118. - A továbbiakban : Dóka/1979. 122 Mérei Gyula: Magyar iparfejlődés 1790-1845. Bp. 1951. 123 Dóka/1919. 123. - A kizárólagos privilégiumot (privilégia exclusiva) az 1822. évi 6137. sz. rendelet alapján maximálisan 15 évre azok nyerhették el, akik valamilyen technikai találmányt felfedezést vagy újítást vezettek be. Az így kiváltságoltak műhelyükben találmányuk előállítására
