Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Eperjessy Géza: Zsidó iparűzők a reformkori szabad királyi városokban 711
726 EPERJESSY GÉZA igaza volt —, de Wagner, mint „monopolista" gyakorolja a mesterséget. A város előbb eltiltotta Karsteint a munkától „confiscatio fenyítéke alatt", majd a Helytartótanács leirata után ismét kivizsgálva az ügyet, a monopóliumra törekvő mestert elutasította.84 Még egy hasonló esetről van tudomásunk. A privilegizált szabó céhvei szemben a tanács 1844-ben a zsidó kereskedőket támogatta, s állásfoglalását „szociális" érvekkel indokolta fölterjesztésében: „. . . több elszegényedett és mesterségük üzésére alkalmatlanná vált céhbeli szabómesterek a kebelbeli zsibárus zsidó kereskedők által ... ócska ruhadarabok általváltoztatása ... (és) a szegényebb sorsú lakosok szükségeire szolgáló olcsóbb nemű új ruhadarabok készítésével megbízattatván, ez által... a nyomasztó végső ínségtől óva a mindennapi élelem keresésére alkalmat szerezhetnek, ... a szegényebb sorsú lakosoknak a concurrentia neveltetésével alkalom nyújtatik ruhabélieknek olcsóbbani megszerzésére ..." (Kiemelés tőlem)85 A többi nem kevés esetben a zsidókkal szemben s a „hazafi" céhesek mellett foglalt állást a városi hatóság, a Helytartótanács viszont mindig érvényt szerzett a hatályos jogszabályoknak. Hely hiányában nincs lehetőségünk ezeket a különben igen érdekes ügyeket bemutatni, noha azokba a városkapitánytól kezdve a hajdúkig, a kalmároktól és uzsorásoktól az iparosokig, földművelőkig és dohánykertészekig sokan belebonyolódtak.86 Csupán egyetlen esetet említünk még meg, amely a forradalom előtt két héttel zárult le anélkül, hogy érdemileg befejeződött volna. Polják (Pollák) Fülöp szegedi születésű sütőlegényt remeklés után a (Torontál megyei) nagyszentmiklósi céhbe vették föl. Később Szegedre visszatérve újabb remeklés nélkül kívánt a céhbe lépni, és készítményeit az udvarban lévő műhelyében árulni. A céh azonban remeklésre akarta szorítani, s a város ezt méltányosnak találta. Ez az ügy ismét megjárta Budát és Bécset. A Kancelláriának az volt az álláspontja: ,/endöri tekintetből kívánatos, hogy az izraelita mesteremberek is a fennálló céhekbe lépjenek, és a céhbeli szabályoknak alávettessenek, s ... a céhek minden javaiban részesíttessenek." (Kiemelés tőlem.)87 84 Uo. 1820/46/9. és 1820/46/23. 8S Uo. 1844/47/45. - Érdekes viszont, hogy ez esetben - kivételesen - a Ht. veszi védelmébe a céhes mestereket, és megsemmisíti a város döntését, mivel a város határozata sérti az érvényes céhszabályokat: A zsibárusoknak ugyanis csak „óbútorokat" ... és már elkopott ruhadarabokat szabad árulni. - L. még uo. 1845/47/52. és 1847/47/115. - A város hasonlóképpen megengedte két zsidónak, hogy új ruhákat nyitott sátorokban árusíthassanak, a Ht. viszont azt a szabócéh panaszára eltiltotta. Uo. 1846/47/11. 86 Ilyen volt pl. Reiner Jakab és József zsidó kereskedők és a szentiváni dohánytermelők vitája, amikor az előbbiek néhány adósuk kocsiját és lovát lefoglaltatták, a városkapitány viszont a zsidókat megverette hajdúival. Uo. 1818/7/24, 1819/46/5 és 6. - A szegedi zsidó iparűzők ügyeire 1. még többek között Prinz Éliás zsidó szabó kb. 10 éve húzódó pőrét (uo. 1832/47/83). A zsidó Kajetaner Mójzesnek, aki a vár oldalában 1814 óta árult rozsólist, 20 évvel később el kellett bontani deszkasátrát, mert csúfítja a városképet. E döntéssel a Ht. is egyetértett (uo. 1833/47/71). Spitzer Sámuel, szegedi születésű gombkötőlegénynek mestersége szabad űzhetésére irányuló kérelmét többször visszautasították (uo. 1834/47/3). Stern Károlynak végül is csak a Ht. engedélyezte, hogy „hitsorsos legények segedelmével" gyakorolja a szappanosmesterséget (uo. 1838/47/46). Klein Mátyás azt kérelmezte, hogy a „közárverésen" elkobzott s eladott sapkák árát adják neki vissza (uo. 1840/47/42). Nem támogatták Sternberg Jakab szabó és paplanos lakhatási és iparengedélyezési kérelmét (uo. 1842/47/43). Stem Jakabot viszont nemcsak a város, hanem a Ht. is eltiltotta az ócskavasból készített munkák készítésétől, mivel sérti a céh érdekeit (uo. 1845/47/35). 8 7 Uo. 1847/47/63 és 78; 1848/47/9.
