Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Eperjessy Géza: Zsidó iparűzők a reformkori szabad királyi városokban 711
ZSIDÓ IPARŰZÖK A REFORMKORBAN 727 Az ország Pest után legnépesebb városának, az 55 ezer lakosú Debrecennek8 8 az 1820-as években még nem voltak állandó zsidó lakosai.8 9 Az 1840-es években is viszonylag csekély a debreceni zsidók száma,9 0 de volt bizonyos önkormányzatuk, a „zsidóközösség",9 1 amely képviselte érdekeiket. A debreceni cívisek — más városok polgáraihoz hasonlóan — még a 40-es években is igyekeztek távoltartani az iparűző zsidókat. A letelepedési és iparűzési engedélyért folyamodó Kohn Dávid szappanfőzőt pl. azzal az indokolással utasították el, hogy a szappanosoknak évszázadok óta van e városban céhük. A nem céhbeliek, helybeliek és vidékiek egyaránt, az „általuk főzött szappant és mártott gyertyát" csak az országos vásárokon árusíthatják.9 2 Tegyük hozzá, a debreceni szappan országszerte híres volt kiváló minőségéről.9 3 A debreceni polgárságnak nem annyira a helybeli iparűző zsidók versenye okozott gondot, hanem a külföldi és hazai gyáripar konkurrenciája, s. nem kevésbé annak a veszélye, hogy függő viszonyba kerülnek a zsidó nagykereskedőktől és gyárosoktól. A gombkötők pl. zsidó kereskedőktől vásárolták a nyersanyagot, akik azt az osztrák tartományokban szerezték be, a kékfestők a vásznat az óbudai „fabrikás zsidóktól" (Goldberger és mások) vették.9 4 Nem véletlen tehát, hogy a céhes polgárok főként a zsidó kereskedőkkel szemben védekeztek. Letelepedésüket ugyan sokáig megakadályozták, de kereskedelmi tevékenységüket bizonyos korlátok között engedélyezték. A zsidó kereskedőknek a vásárban már az 1810-es években is voltak állandó sátoraik.9 5 A zsidó nagykereskedők korlátozása céljából, akik a városi hatóság jelentése szerint,,... a vásár rendes határideje előtt már két héttel, sőt elébb is megjelentek, és portékáikat a többi kereskedőknek .. . nagy sérelmére titkon árulgatták,"9 6 az 1830-as években meghatározták a kirakodás és az adásvétel kezdetének időpontját. Előfordult, hogy több pesti zsidó nagykereskedőt megbírságoltak, fejenként 50 forintra, mert nem tartották be a meghatározott időpontokat.9 7 A debreceni tanács különösen a zsidó kocsmárosok tevékenységére fordított megkülönböztetett figyelmet. Az 1830-as években a „külső vásárállás helyén" fölépítettek egy „zsidó vendéglőházat ... egyedül a zsidók kényelmére". A haszonbérleti szerződés szerint a vásárban csak a bérlőnek volt szabad „koscher ételt vagy italt" árulni és 8 8 Fényes Elek: Magyarország leírása, Pesten 1847. I. 39. A továbbiakban: Fényes/l847. 85 1822. évi adat szerint zsidónak nem volt lakhatási engedélye a városban OL Ht. Dep. Civ. 1822/20/66. 9"Amikor pl. 1844-ben a zsidók azért folyamodtak, hogy saját mészárszéket nyithassanak, amely ó'ket „kóscher hússal kellőleg elláthatja", a város azt jelenti a Ht-nak, „mindössze csak kevés számú egyénekből állanak, kik itteni lakhatásra engedélyt nyertek". Uo. 1844/21/4. 91 Komoróczy György: A reformkori Debrecen, Debrecen, 1974.95. A továbbiakban Komoróczyl 19 74. 9 2 OL Ht. Dep. Civ. 1844/21/31. 9 3 Fény es/1851.1. 244. 94 Komoróczy György: A debreceni céhes ipar reformkori helyzete (1820-1848). Klny. a Debreceni Déri Múzeum 1971. Évkönyvéből. Debrecen, 1973. 153-154. ' 5 OL Ht. Dep. Civ. 1814/23/23. - Debrecenben a kőből épült vásári építményeket is sátornak nevezték. Az 1840-es években közel másfélszáz kősátor volt, köztük több bécsi, pesti, pozsonyi, óbudai kereskedők tulajdonában. Komoróczy/1914 . 170. 96 OL Ht. Dep. Civ. 1833/21/101. 91 Uo. 1845//1. 2*
