Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Láng Imre: Az Egyesült Államok "új semlegessége" az 1930-as években 48
66 LÁNG IMRE Warren tanulmányára felfigyelt a semlegességi problematika vitáinak új fejleményeit vizsgáló State Department. Phillips külügyi államtitkár felkérte Warrent elgondolásai részletes kifejtésére. A State Department a kérdéskört új módon megközelítő elképzelések j 'ismeretében és azok felhasználásával akarta kézben tartani a kezdeményezést, amit egyre inkább veszélyeztetett a Kongresszus. WarreiLleijedelmes memorandumot dolgozott Jd.. jímely átfogó képet^ adott.a.Jc&őbbiekben „Új ’jeTnlegeRReg” terminnccal icmprtfp vált m ^lzárkózási .politika céljairól és eszközeiről. Javaslatai a következők voltak: külföldi f konfliktus esetén valamennyi hadviselő félre kiterjedő érvénnyel fegyverkiviteli embargót j kell életbe léptetni; a semleges országokba irányuló fegyverszállítások nem haladhatják ! meg a konfliktus előtti mértéket, nehogy a szállítmányok címzettjei továbbadják a többletexportot a hadviselőknek; tilalmat kell elrendelni a hadviselők kölcsönigényeinek kielégítésére; a dugáru-listákon szereplő, nem fegyver jellegű, de hadicélokra is felhasználható termékekből4 8 legfeljebb annyit szabad eladni a hadviselő feleknek, amennyit azok a konfliktus előtti 5 év átlagában az Egyesült Államoktól vásároltak; a hadviselők felfegyverzett kereskedelmi hajói, tengeralattjárói és repülőgépei ne vehessék igénybe az amerikai tengeri és légi kikötőket; az elnök tiltsa meg az amerikai állampolgárok utazását a hadviselő országok hajóin.49 Warren koncepciója egymást kiegészítő intézkedésekből álló, átfogó tilalmi rendszert feltételezett. A koncepció gerince a pártatlanul érvényesítendő fegyverkiviteli embargó és a fegyvereken kívüli más dugáruk háború előtti szintet meghaladó exportjának tilalma volt. Az előbbi azt juttatta kifejezésre, hogy az Egyesült Államok közömbös marad a., hadviselőd felek iránt^ valamennyitől megtagadja a fegyverek szállítását, tehát egyik hadviselő fél sem vádolhatja, hogy az ellenséget segíti. Warren koncepciójában megváltozott az embargó funkciója Á7 embargó tpár nqpi a npm?(»tt-n7i béke megvédéséhez tervbe vett hozzájárulás eszköze volt, hanem a béke fj^vének'hátat tordftg’Egvesfllt'AnSiwk biztonsáflát wl7n intgTlroflés szerepét kellett betöltenie. Az egyéb dugárukra vonatkozó javaslat jellegzetes, a világháború tapasztalatain alapuló eleme volt a koncepciónak. Warren folyamatosan módosítandó kvótarendszert irányzott elő, amely mindannyiszor új exportkvótával egészül ki, amikor valamelyik hadviselő fél dugárunak minősít egy, az ellenségének szánt terméket; a kvótát a háború előtti időszak átlagos exportja alapulvételével javasolta megállapítani. Ez az elgondolás a mindenkori hadihelyzethez való rugalmas alkalmazkodásnak és a hadviselőkkel lehetséges ellentétek elkerülésének szándékát tük- 4 * 4 'Az I. világháború előtti években a tengerjog egyik legtöbbet vitatott kérdése a hadviselők egyike részére semleges hajón szállított és a másik hadviselő fél által dugárunak tekintett termékek kategorizálása volt Az 1908—9. évi londoni tengerjogi konferencián kiadott (de a ratifikálások elmaradása miatt hatályba nem lépett ) nyilatkozat két kategóriát különböztetett meg: az elkobzás alá eső abszolút dugárut (főként hadianyagok) és a relatív (feltételes) dugárut. Az utóbbi kategóriát illetően, amely a polgári célokat szolgáló, de a hadviseléshez is szükséges árukat jelölte, azt az elvet szögezte le a nyilatkozat, hogy ezek csak akkor kobozhatok el, ha az ellenség fegyveres erőinek vagy kormányszerveinek szánták a szállítmányt. A világháború alatt mindinkább elmosódott a különbség a két kategória között, egyre több termék került az abszolút dugárukat felsoroló listákra. Anglia például az élelmiszereket eleinte feltételes dugárunak minősítette, de 1915. január 26-tól kezdődően a brit flotta elkobozta a Németországnak szánt szállítmányokat. Pratt: A History of United States Foreign Policy. 454., 471-473.; Bemis: i. m. 598-600. 4 * Divine: i. m. 70-71.
